Gedicht zu der (...) Krönung (...) Kaisers Franz Josef des Ersten... ]]> dirigendem Lehrer an der israelitischen Hauptschule zu Freistadt a.d. Waag ]]> Az egykori Laktanya utcai zsidó temetőből az Óbudai Zsidó Múzeumba helyezték át 1934-ben.

Kétoldalas sírkő: egyik oldala egy 3. századi római sírkő, másik oldala pedig egy 18. századi barokkos faragással díszített zsidó sírkő

Római kori oldal: Petronius Censerinus, római legionárius és felesége Aurelia Maximia 4 gyermekének családi sírládájára faragott képmások]]> A ketuba felső harmadában egy két mezőre osztott ovális címerpajzs egyik mezőjében levita jelvények, a másikban sólymok, mely a menyasszony családnevére: Falco utal. A címert övező hat medaillonban a 128. zsoltár verseinek vizuális értelmezése látható: „boldog, aki féli az örökkévalót, aki útjaiban jár! kezeid szerzeményét midőn eszed, boldog vagy és jó dolgod van. Feleséged akár a gyümölcstermő szőlőtő házad belsejében, gyermekeid akár az olajfacsemeték körülötte asztalodnak. Íme bizony így áldatik meg a férfi, aki féli az Örökkévalót! Áldjon meg téged az Örökkévaló Cionból és nézd Jeruzsálem jólétét élted minden napjaiban, és láss gyermekeket gyermekeidtől. Béke Izraelre!”
A díszes házasságlevél a zsidó múzeum elsőként megszerzett tárgya volt, melyet 1910-ben, pénzadományokból vásároltak.

Vőlegény: Abraham ben Zalman, menyasszony: Leona bat Chajim Falco

Tanúk: Mordechaj ben Samuel Chajim Bassan orvos és David Chajim ben Simon ]]> Felül, a két ciprusfát láthatunk, melyek között a címer felett olvasható a vőlegény családneve: Cesana. Bár feltételezhető ,de itt sem egyértelmű, hogy a ketubát megrendelő vőlegény vagy az azt megrajzoló művész tudatosan használta-e a ciprusfa szimbólumát, ugyanis a szefárd ketubákon a ciprusfa az egyik legelterjedtebb ábrázolása volt Jeruzsálemnek és általában a lap tetejét díszítették vele.

A vőlegény Menahem doktor ben Slomo Cesana, a menyasszony Simha bat Elijahu de Morko.]]> A négy évszak szimbolikus ábrázolása szorosan összefügg a hónapok tizenkét csillagképével. A tavaszt a rózsákat szedő nő alakja testesíti meg; a nyarat a búzát arató nő; az őszt a szőlő betakarítását végző nő; a telet pedig egy idős ember, aki a kezét a tűz fölött melegíti.
A felső háromszögben Ádámot és Évát látjuk a paradicsomban, amely az első házaspárra és az esküvőn elmondott hét áldás egyikére utal. A meztelen pár fekvő alakját feltehetően egy 17. század végi észak-itáliai metszetről másolták és ez a kompozíció terjedt el a térségben. Éva alakja a velencei Vénusz ábrázolásokat idézi fel. Mind a holland mind az itáliai szefárd közösségekben a metszetek szolgáltak alapjául a ketuba díszítésének, de amíg a holland területeken a metszeteket használták előszeretettel a házassági szerződésekhez, addig Itáliában a színeket nélkülöző metszeteket nem tartották olyan szépnek és ezért kézzel és egyedi motívumokkal elkészített színes ketubák uralták a piacot.
A virágmotívumos indák gyűrűjében közepén láthatjuk a családi címert.

A vőlegény Kalonimos ben Slomo Chaj Reina, a menyasszony Letitia bat Jacob Joseph Cosmons.
]]>