<rdf:RDF xmlns:rdf="http://www.w3.org/1999/02/22-rdf-syntax-ns#" xmlns:dcterms="http://purl.org/dc/terms/">
<rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/27434">
    <dcterms:title><![CDATA[Lichtmann Mór fényképe]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[újpesti hitközségi titkár majd rabbi, szül.: 1861]]></dcterms:description>
    <dcterms:identifier><![CDATA[F66.510]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Újpest]]></dcterms:coverage>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/27436">
    <dcterms:title><![CDATA[Löw Tóbiásné fényképe]]></dcterms:title>
    <dcterms:date><![CDATA[1921]]></dcterms:date>
    <dcterms:identifier><![CDATA[F97.163]]></dcterms:identifier>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/27444">
    <dcterms:title><![CDATA[Rabbiszerződés ]]></dcterms:title>
    <dcterms:subject><![CDATA[Rabbiszerződés]]></dcterms:subject>
    <dcterms:description><![CDATA[Az uradalmak gazdasági ügyeinek intézése és a kereskedelem fellendítése érdekében a földesurak számos esetben telepítettek le birtokaikon zsidókat. A Szatmár megyei Nagykároly földesura, Károlyi Sándor 1740–ben ötven telket bocsátott zsidók rendelkezésére a kastélya mellett, hogy megtelepedjenek az elnéptelenedett városban. A közösség szabadon választhatott magának rabbit, de a választást jóvá kellett hagyatniuk a helyi közigazgatás képviselőivel. <br />
1834–ben a nagyhírű talmudtudóst, Perls Mayert hívták meg rabbinak Nagykárolyba, majd egy év múlva megyei főrabbivá is választották. Az utóbbiról művészi gonddal megírt okiratot állítottak ki, melyben felsorolják a rabbi kötelességeit és jogait. Az iratot a megye zsidó közösségeinek képviselői aláírásukkal látták el, s a szerződést a nagykárolyi zsidó közösség jóváhagyása jeléül megpecsételte. A dokumentum másik oldalán magyar nyelven megerősítik, hogy a héber szövegű szerződés Perls Mayer és a megye zsidósága között kötött szerződés, és jelzik, hogy a választáson a zsidó közösségek képviselői mellett részt vettek a megye vezető tisztviselői is. Az iratot ezen az oldalon a megye főszolgabírája írta alá és erősítette meg pecsétjével. <br />
<br />
Perls Mayer fia, Perls Ármin Pécsett lett neológ rabbi, s jó viszonyt ápolt az Egyenlőség folyóirat főszerkesztőjével, Szabolcsi Miksával, aki 1910-ben a frissen alapított Zsidó Múzeum  számára elkérte az értékes dokumentumot.<br />
]]></dcterms:description>
    <dcterms:date><![CDATA[1835-07-26]]></dcterms:date>
    <dcterms:identifier><![CDATA[64.1674<br />
HU HJA XXIV-M-9 ]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Nagykároly]]></dcterms:coverage>
    <dcterms:provenance><![CDATA[Szabolcsi Miksa ajándéka, 1910. Eredeti leltári száma: 125]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/27445">
    <dcterms:title><![CDATA[Meghívólevél ]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[Amikor Wahrmann Israel, a pesti zsidók első rabbija 1824-ben meghalt, közössége nem volt egységes: a modernizáció kihívásaira adott eltérő válaszaik olyannyira eltérőek voltak, hogy sem vallási kérdésekben, sem a közösség jövőjéről szóló elképzeléseikben nem találtak közös hangot. A megfelelő rabbi személyéről sem tudtak dönteni, de hosszas tárgyalások után a közösség vezetői végül Schwab Löw prossnitzi rabbit hívták meg pesti rabbinak. Schwabnak írt héber nyelvű levelükben négy pontban foglalták össze a rabbi kötelességeit. Az Orczy házban ekkor már két hivatalos zsinagógája volt a pesti közösségnek, egy a konzervatívabb, és egy az újításokat igénylő közösségnek. Az irat tanúsága szerint Schwab Löwnek mindkét zsinagógában kellett prédikálnia, a „nagy zsinagógában” jiddisül, a „kultusztemplomban” pedig németül. Schwab lelkes híve volt a zsidók emancipációjának, és a negyvenes években a magyarosodásnak is, olyannyira, hogy nevét Löw helyett magyarosan Arszlánként – mindkettő jelentése oroszlán – használta. A pesti közösség az ő rabbisága idején határozta el a Dohány utcai zsinagóga felépítését, melynek felavatását azonban Schwab Löw már nem érhette meg. ]]></dcterms:description>
    <dcterms:date><![CDATA[1835]]></dcterms:date>
    <dcterms:language><![CDATA[Hebrew ]]></dcterms:language>
    <dcterms:identifier><![CDATA[64.1675<br />
(HU HJA I-4)]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Pest]]></dcterms:coverage>
    <dcterms:provenance><![CDATA[Özv. Bacher Vilmosné ajándéka,  1914. Eredeti leltári száma: 448. ]]></dcterms:provenance>
    <dcterms:rightsHolder><![CDATA[<h3><a href="http://www.milev.hu">www.milev.hu</a></h3>]]></dcterms:rightsHolder>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/27453">
    <dcterms:title><![CDATA[Receptfüzet ]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[A 19. század modernizációs hatásai a táplálkozási szokások változásaiban is tetten érhetőek. A közlekedés, elsősorban a vasút fejlődésének köszönhetően korábban ritkaságnak számító alapanyagok is elérhetővé váltak, a korszerű konyhatechnika következtében pedig bonyolultabb ételek is megjelenhettek a polgári családok asztalán. Ekkoriban terjedt el a nyomtatott szakácskönyvek használata, de jellemzőbb volt, hogy a családon belül öröklődtek a receptek. A hagyományos zsidó ételek mellett megjelentek a mártások, felfújtak, sütemények, pudingok. A levéltárban megőrzött 19. századi kéziratos receptfüzet ennek a korszaknak az emléke. A 16 oldalas, sima papírlapokból álló füzetben héber kurzív írással, németül jegyezte fel a bonyolultabb recepteket egy háziasszony. A 33 recept mindegyike édesség, mártás, gyümölcslé. Alapanyagai között a hagyományos konyhai alapanyagok szerepelnek, melyeket a korabeli mértékegységekkel, latban ad meg. A receptfüzetében a pontos méréseket és elkészítési technikát igénylő ételeket sorolja fel, a hétköznapi ételeket nyilván fejből, s nem receptet követve készítette. ]]></dcterms:description>
    <dcterms:date><![CDATA[19th Century]]></dcterms:date>
    <dcterms:references><![CDATA[Kiss Bettina: MA szakdolgozat ELTE BTK]]></dcterms:references>
    <dcterms:language><![CDATA[Judendeutsch ]]></dcterms:language>
    <dcterms:identifier><![CDATA[75.29.1<br />
(HU HJA XXIV-M-15)]]></dcterms:identifier>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/27455">
    <dcterms:title><![CDATA[Tóra korona fényképe ]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[A nagykanizsai hitközség tórakoronája szerepelt az 1884–ben megrendezett Magyar Történeti Ötvösmű Kiállításon, ahol Magyarországon először mutattak be nem-zsidó közegben zsidó szertartási tárgyakat. A kiállításról alapos katalógus készült, a tárgyleírásokat a korszak vezető múzeumi szakemberei készítették. A tórakoronáról szóló leírásban a korona abroncsán körbefutó héber betűs feliratot „Talmudból vett, s kivert körirat”–ként írták le. A korona felirata a valóságban: „E tórakoronát az adakozók pénzéből Icig és Lázár gábájok (tisztségviselők) készíttették a kis időszámítás szerint 556-ban.” (1796) A felirat Talmud idézetként való leírásában elképzelhető, hogy még a középkori antijudaista beidegződések köszönnek vissza, holott a kiállítás szellemisége ezzel ellentétes. A zsidó szertartási tárgyak szerepeltetése a magyar nemzeti identitás legfontosabb, ikonikus tárgyait bemutató kiállításon, a tiszeszlári vérvádpert követő időszakban akár politikai állásfoglalásként is értelmezhető. <br />
A tórakorona későbbi tudományos leírása, ötvösjegyének meghatározása Brestyánszky Ilona nevéhez fűződik. Fényképe az ő tudományos hagyatékával került a levéltár gyűjteményébe.  <br />
]]></dcterms:description>
    <dcterms:source><![CDATA[<h2><a href="http://milev.2kal.hu/web/index.php/informationobject/show/isad/4076">Hungarian Jewish Archives</a></h2>]]></dcterms:source>
    <dcterms:rights><![CDATA[<h4><a href="http://www.milev.hu">www.milev.hu </a></h4>]]></dcterms:rights>
    <dcterms:identifier><![CDATA[HU HJA XIX-45]]></dcterms:identifier>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/27456">
    <dcterms:title><![CDATA[Oklevél fotokópiája ]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[Koppel soproni zsidó elismeri, hogy Sopron város neki fizette ki a József németújhelyi zsidónak járó 110 magyar aranyforintot. Az összeg felvételét a polgármester és a zsidóbíró pecsétjével, valamint az ő saját aláírásával bizonyítja. Az oklevél húsz sor német szövegét hétsoros héber összegzés követi. A héber szöveg alatt Jakov Mordehaj Koppel saját kezű aláírása. Magyarországi oklevéltani jellegzetesség, hogy a zsidók és keresztények közötti kölcsönügyletekről szóló okleveleket mindkét fél megpecsételte. Erre Könyves Kálmán király (1095–1116) dekrétumainak második könyvének második fejezete kötelezte a feleket. A Zsidó Múzeumot is alapító Izraelita Magyar Irodalmi Társaság Magyarország millenniumára (1896) elhatározta a magyarországi zsidók történetére vonatkozó oklevelek összegyűjtését és publikálását. Az első kötet – melyben ezt az oklevelet is közölték – végül 1903–ban jelent. meg. 1903 és 1980 között további 17 kötet látott napvilágot. Az oklevél – mely megjelent a Magyar Zsidó Oklevéltár első kötetében – fotokópiája Grünvald Fülöpnek a Magyar Zsidó Oklevéltárhoz (Monumenta Hungariae Judaica) készült jegyzetei között maradt fenn.]]></dcterms:description>
    <dcterms:date><![CDATA[1426 / 1896]]></dcterms:date>
    <dcterms:rights><![CDATA[<a href="http://www.milev.hu">www.milev.hu </a>]]></dcterms:rights>
    <dcterms:references><![CDATA[Toronyi Zsuzsanna: Héber betűk. Dokumentumok a Magyar Zsidó Levéltárból. Budapest: Magyar Zsidó Levéltár, 2012. 56]]></dcterms:references>
    <dcterms:language><![CDATA[Latin, Hebrew ]]></dcterms:language>
    <dcterms:identifier><![CDATA[HU HJA XXIV-D-3-1 <br />
64.1381]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Sopron]]></dcterms:coverage>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/27457">
    <dcterms:title><![CDATA[Újévi jókívánságok ]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[A zsidó hagyomány szerint ros hásáná, a zsidó újév napján Isten ítéletet hoz az elkövetkezendő évről, ezért a zsidó közösségekben ros hásáná alkalmából szokás jó évet kívánni egymásnak szóban, levélben, képeslapon is. <br />
A Jeruzsálemben kiadott jókívánság-oklevél a világ teremtésétől számított 5661 évre kíván minden jót. Ebben az időszakban a Török Birodalomhoz tartozó Szentföld nehezen megművelhető területein csak kevesen éltek, akik a diaszpora adományaiból tartották fenn magukat. Az osztrák-magyar-cseh-morva közös hitközség nyomtatványa a korszak Jeruzsálemben kiadott nyomtatványainak kliséivel készült. Közepén az imakönyvekben, tóraszekrény-függönyökön is gyakran ábrázolt, a hajdani Szentély oszlopaira emlékeztető oszlopokat látjuk, négy sarkában, és az oszlopok alatt lévő is medaillonokban pedig a négy szent város: Jeruzsálem, Hebron, Tiberias és Cfat zarándok-látnivalóinak képét. Ezek a kis képecskék, melyek a Siratófalat, Dávid király sírját, Ráhel sírját, a Machpéla barlangot vagy Avsalom sírját ábrázolják, megjelentek önállóan is a korszak újdonságának számító képeslapokon, de imakönyvek címlapján, vagy akár textilre nyomtatva is. <br />
]]></dcterms:description>
    <dcterms:source><![CDATA[<h2><a href="http://milev.2kal.hu/web/index.php/informationobject/show/isad/5136">Hungarian Jewish Archives</a></h2>]]></dcterms:source>
    <dcterms:date><![CDATA[1901]]></dcterms:date>
    <dcterms:rights><![CDATA[<h4><a href="http://www.milev.hu">www.milev.hu</a></h4>]]></dcterms:rights>
    <dcterms:identifier><![CDATA[2020.12<br />
(HJA XXIV-M-2)]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Jerusalem]]></dcterms:coverage>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/27464">
    <dcterms:title><![CDATA[Megilla - Oklevél ]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[A nagyméretű pergamen lap eredetileg egy Megilat Eszterhez (a bibliai Eszter könyve) tartozott. Írója gyakorlott szófer lehetett, hiszen sikerült úgy illesztenie a szöveget, hogy valamennyi kolumna a a hamelekh (a király) szóval kezdődik. A tekercs feltehetően kikerült a zsidó közösség használatából, hiszen a zsidó hagyomány szerint használhatatlanná válása után genizába kellett volna helyezni – esetünkben pedig nem ez történt. A feldarabolt tekercs egy darabjának visszáján latin nyelvű oklevelet találunk: II. Rákóczi György erdélyi fejedelem 1650. január 26-án Segesváron kelt adománylevelét Fodor de Bodok Balázs részére. Az eredeti dokumentum a Gyulafehérvári Liber Regius XXVI. kötetében, a 315 a-b oldalon olvasható, latin kurzív írással. E másolat az eredeti dokumentum átírása, mely egy jóval korábbi oklevélstílust imitál; középkori formában próbálja a nemességadományozás tényét leírni. Az eredetileg csak szövegesen rögzített címerleírást itt feltehetően megfestették, az ábrát azonban később kivágták az oklevélből. ]]></dcterms:description>
    <dcterms:identifier><![CDATA[2019.31]]></dcterms:identifier>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/27466">
    <dcterms:title><![CDATA[Válólevél]]></dcterms:title>
</rdf:Description></rdf:RDF>
