A sírkő felirata:
Itt van eltemetve az istenfélő férfiú, R. Jehúda, fia R. Chájjim Szuszinak. Meghalt a 2. napján Ádárnak, az 1678. évben, a kis időszámítás szerint. Legyen lelke bekötve az élet kötelékébe.

פה נקבר איש ירא אלוהים כ'ר יהודא ב'ר חיים סוסי ונפטר ב' ימים באדר שנת ת'ל'ח לפ'ק ת'נ'צ'ב'ה
]]> ]]> IV/47]]> ]]>
Miután 1889-ben Moszkvában mérnöki diplomát szerzett, Jekatyerinoszlavban telepedett le. Fiatal kora óta cionista volt, a BILU és a Hovevei Zion moszkvai ágának alapítói közé tartozott. Tagja volt az Ahad Ha-Am által alapított Bnei Moshe társaságnak is. 1891-ben járt először Palesztinában. Négy évvel később csatlakozott Theodor Herzlhez és a politikai cionista mozgalomhoz, de a 6. kongresszuson az ugandai kérdés körül kialakult vita során a vezető határozott ellenzőjévé vált. Oroszországban szervezte meg a Herzl elleni ellenzéket, később pedig utódját, Wolfsohnt is ellenezte. A cionista ügy megvalósítását célzó gyakorlati lépések kompromisszumot nem ismerő harcosaként az első világháború utáni párizsi békekonferencián a zsidó küldöttek egyike volt. 1920-ban kinevezték a palesztinai cionista bizottság élére, és ebben a minőségében számos földvásárlást kezdeményezett. Két évvel később, dinamikus vezetése alatt a Zsidó Nemzeti Alap a zsidó nép nevében az ősi hazájuk földjeinek visszavásárlásának és visszahódításának fő eszközévé vált.]]>
After graduating as an engineer in Moscow in 1889, he resided in Yekaterinoslav. A Zionist since his early youth, he was among the founders of BILU and of the Moscow branch of the Hovevei Zion. He was also a member of the Bnei Moshe society founded by Ahad Ha-Am. He first visited Palestine in 1891. Four years later he joined Theodor Herzl and the political Zionist movement, but became a strong opponent of the leader when the Uganda issue was fought out at the 6th Congress. He organised the opposition to Herzl in Russia and later opposed his successor, Wolfsohn as well. An uncompromising fighter for practical steps to implement the Zionist cause, he was one of the Jewish delegates to the Paris peace conference after World War I. In 1920 he was appointed head of the Zionist Commission in Palestine and in that capacity he initiated many land purchases. Two years later, under his dynamic guidance, the Jewish National Fund (KKL) became the main instrument for redeeming and reclaiming the soil of the ancient homeland on behalf of the Jewish people.]]> Juhász Gyula]]> Az 1950-es Országos Gyűlés tablóképén]]>