<rdf:RDF xmlns:rdf="http://www.w3.org/1999/02/22-rdf-syntax-ns#" xmlns:dcterms="http://purl.org/dc/terms/">
<rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/28554">
    <dcterms:title><![CDATA[Hevra emléklap]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[A temetéshez a szomorúság és a gyász mellett az eljövendő világ, a megváltást követő időszak reménye is kapcsolódik. Ezt ábrázolja gyönyörűen a gyöngyösi hevra kadisa emléklapja: a halottak körüli szolgálatokat, majd a temetést ábrázoló kis képkockákból álló keret közepén a Messiás előhírnöke látható lóháton, s tőle jobbra már azt ezt követő időre ígért feltámadás. <br />
A keret képeit a héber olvasási iránynak megfelelően jobbról balra kell követnünk, a jobb felső sarokból indulva, az óramutató járásával ellentétesen. A felső három képen a betegség jeleneteit láthatjuk: a megbetegedett embert ágyában és az orvos látogatását. A baloldali képsorban már megjelennek a hevra kadisa tagjai is: meglátogatják a beteget, együtt imádkoznak, majd a halál beálltát követően két kalapos férfialak a korabeli gyakorlatnak megfelelően a halottat leteszi a földre. Ezt követően virrasztanak és imádkoznak, a földön fekvő, lepellel letakart halott fejénél gyertya ég. Ezután a holttest rituális megmosdatása szintén a hevra feladata, akik a megtisztított, fehér gyolcsból készült halotti ruhába öltöztetett holttestet koporsóba helyezik. <br />
A temetéshez a hevra kadisa tagjai vállukon viszik a halottat a temetőbe, előttük a szentegylet egyik tagja kezében perselyt tartva adományokat gyűjt. A kép felirata a perselyeken is gyakran olvasható, jól ismert mondatot idézi, miszerint a jótékonyság megment a haláltól. (Példabeszédek 10:2, TB Sabat 156b) Az utolsó két kép vizuális bizonyítéka egy régi, a 19. században megszűntetett temetkezési gyakorlatnak: a halottat kiemelik a koporsóból, és amint az utolsó képen látható, koporsó nélkül, pusztán a halotti ruhában helyezik a sírba. Ezt az ősi szokást a modernizálódó államok azon közegészségügyi rendszabályai szüntették meg, melyek előírták a koporsós temetést.<br />
(TZs)]]></dcterms:description>
    <dcterms:date><![CDATA[1800]]></dcterms:date>
    <dcterms:identifier><![CDATA[64.1199]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Gyöngyös]]></dcterms:coverage>
    <dcterms:provenance><![CDATA[A gyöngyösi Hevra Kadisa ajándéka, 1914. Eredeti leltári száma: 494]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/30374">
    <dcterms:title><![CDATA[Hevra Kadisa adományjegy ]]></dcterms:title>
    <dcterms:date><![CDATA[1885-11-14]]></dcterms:date>
    <dcterms:date><![CDATA[5646 Kiszlév 6. ]]></dcterms:date>
    <dcterms:identifier><![CDATA[64.1203]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Amsterdam ]]></dcterms:coverage>
    <dcterms:provenance><![CDATA[n.a. ]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/30418">
    <dcterms:title><![CDATA[Hevra Kadisa jegyzőkönyv, Jánosháza ]]></dcterms:title>
    <dcterms:date><![CDATA[1848]]></dcterms:date>
    <dcterms:identifier><![CDATA[64.1088]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Jánosháza]]></dcterms:coverage>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/27447">
    <dcterms:title><![CDATA[Hevra kadisa jegyzőkönyve ]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[Jóllehet a művészet története bővelkedik az első emberpár ábrázolásában, a szemérmes zsidó vizuális világban ez mégis ritka. A várpalotai hevra kadisa 1837-ben készített jegyzőkönyvének címlapján mégis ezt, a bűnbeesés jelenetét látjuk úgy, ahogyan azt egy dunántúli zsidó közösségben elképzelték. A vizuális megfogalmazásból nyilvánvaló, hogy a rajzoló jól ismerte a tórai szöveget és néhány kommentárt is, de a közép-európai táj is hatással volt rá. A tudás fája nála egyértelműen egy szép piros almákat termő almafa, ennek gyümölcsét láthatjuk Ádám és Éva kezében is, de a felettük összetekeredve jelen lévő kígyó szájában is. Elsőre talán meglepő, hogy Ádám és Éva mennyire hasonlóak, de Ádám a teremtésekor még mindkét nemet képviselte: nő és férfi is volt egyszerre. Hogy mégis ő Ádám, azt a zsidó művészet “folytatólagos előadás”-ként leírt jellegzetességéből is tudhatjuk.  Ezek szerint a zsidó vizuális világ nem kimerevített, a bálványimádás veszélyét rejtő jeleneteket ábrázol, hanem szinte rajzfilmszerűen egész történeteket, nem ritkán az isteni beavatkozás történetével együtt. Így olvasva a mi történetünk a lap tetején kezdődik: a kígyó szájában ott a kísértést jelentő gyümölcs, melyet továbbad Évának, aki továbbadja azt Ádámnak - ezért van mindkettejük kezében ott az alma. A történet további része ismert - ezt már nem láthatjuk a képen. Láthatjuk viszont az előzményeket, a paradicsomi állapotokat, amikor a vadállatok (oroszlán), és a legelésző állatok (itt most: szarvas) békésen éltek együtt az Édenkertben. Esetünkben ez nem pusztán a hajdani és a remélt majdani Paradicsomra utal, hanem a jegyzőkönyvet készíttető egylet elöljáróira is: Mose Wolf (farkas) Freudenbergre, és Avraham Hirs (szarvas) Schwarczra. Azt, hogy nem csak a jeles férfiak neveit jelenítette meg a rajzoló, hanem a rajzzal invokálja a Messiás eljövetelét követően remélt harmóniát is, a dátumjelzéshez választott bibliaidézet erősíti. A mondatban a megjelölt betűk számértéke alapján kapjuk meg a dátumot (1837) - és persze ennél jóval többet: a kép és a szöveg összeolvasásával a várpalotai zsidók reményeit: “Akkor azok közül, akik a föld porában alszanak, sokan felébrednek: némelyek örök életre, mások pedig, hogy örök gyalázatot lássanak” (Dániel 12:2) <br />
(Toronyi Zsuzsanna) ]]></dcterms:description>
    <dcterms:creator><![CDATA[Mose Wolf Freudenberg]]></dcterms:creator>
    <dcterms:date><![CDATA[1837]]></dcterms:date>
    <dcterms:language><![CDATA[ ]]></dcterms:language>
    <dcterms:identifier><![CDATA[64.1073 ]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Várpalota]]></dcterms:coverage>
    <dcterms:provenance><![CDATA[Ajándék, 1951. Eredeti leltári száma? ]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/28556">
    <dcterms:title><![CDATA[Hevra Kadisa jegyzőkönyve (pinkasz) / Chevra Kadisha Pinqas]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[A nagykanizsai hevra kadisa 1769 és 1793 között vezetett jegyzőkönyvébe ezek mellett bemásolták a halottak eltakarításával foglalkozó kortárs művek egy részét is.  A széfer hasszidim című mű pokolról szóló traktátusának szövegét tíz, a halott körüli szolgálatokat és a bűnös lélek megtisztulását ábrázoló figurális ábrázolás egészíti ki.  A rajzok élethűen ábrázolják a tizennyolcadik század végének magyarországi zsidó viseletét csakúgy, mint a kortárs elképzeléseket a pokolról, az angyalokról, vagy akár a tisztító tűzről.  A figurális jelenetek mellett a kötet mind a kétszázkilencvenkilenc lapjának széle gazdagon díszített.  Az illusztrációkat a kaboldi Jicchak Eizik készítette, akinek több nyugat-magyarországi illusztrált kötete ismert.  ]]></dcterms:description>
    <dcterms:creator><![CDATA[Jicchak Eisik Kabold]]></dcterms:creator>
    <dcterms:date><![CDATA[1769/1793]]></dcterms:date>
    <dcterms:identifier><![CDATA[64.1067]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Nagykanizsa]]></dcterms:coverage>
    <dcterms:provenance><![CDATA[Nagykanizsai hitközség letéte, 1949. <br />
]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/27305">
    <dcterms:title><![CDATA[Hevra Kadisa jegyzőkönyve, Jánoshalma]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[A 18. században kiépülő magyarországi zsidó községek számtalan jóléti intézményt tartottak fenn. Legelterjedtebbek a hevrá kádisák voltak, melyek elsődleges feladata a halottak rituális eltemetése és a temetők fenntartása volt. A temetkezések költségeit és a betegek, árvák, özvegyek segélyezését a közösség valamennyi tagjától begyűjtött adományokból, a cedákából fedezték. A hevrá kádisák a helyi alapszabályokat, a tagok névlistáit és a könyvelést általában díszesen kimunkált jegyzőkönyvben, görög eredetű héber szóval pinkászban vezették. A jánoshalmi hevrá kádisá jegyzőkönyvének címlapja a 18–19 századi héber könyvek jellegzetes kapuzatos díszítésével készült, melynek kapumezőjében olvasható a jegyzőkönyv címe, mely a településnevet a helyben használt változatban, Jankovácként rögzíti. A címlap alsó harmadának festett temetési jelenetén láthatjuk, hogy a hevrá kádisá tagjai vállukon viszik a halottat a temetőbe, előttük imatáblát tartó férfi. Az ábrázolás emléke annak a régi, a modernizálódó államok közegészségügyi rendszabályaival megszüntetett gyakorlatnak, amikor koporsó nélkül, egyszerű deszkára fektetve temették el a halottakat.]]></dcterms:description>
    <dcterms:creator><![CDATA[Fleisch Aszód ]]></dcterms:creator>
    <dcterms:date><![CDATA[1802]]></dcterms:date>
    <dcterms:identifier><![CDATA[64.1072]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Jánoshalma]]></dcterms:coverage>
    <dcterms:provenance><![CDATA[Schmelzer Salamon ajándéka, 1950 eredeti leltári száma: 4629 <br /><a href="https://library.hungaricana.hu/hu/view/mioi_muzeumi_iratok_adomanykoszonok/?pg=477&amp;layout=s">Köszönőlevél</a>]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/36959">
    <dcterms:title><![CDATA[Heymann Steinthal, nyelvész professzor]]></dcterms:title>
    <dcterms:creator><![CDATA[Ismeretlen]]></dcterms:creator>
    <dcterms:identifier><![CDATA[leltári szám nélküli]]></dcterms:identifier>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/36603">
    <dcterms:title><![CDATA[Hiányzó sors  – Auschwitzi falak ]]></dcterms:title>
    <dcterms:title><![CDATA[Missing Fate - Walls of Auschwitz]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[RAJK LÁSZLÓ: HIÁNYZÓ SORS (2004-2011) frottázs sorozata az Auschwitz-Birkenau Állami Múzeum, az egykori koncentrációs tábor területén. A rajzok 2004-ben készültek, az egykori láger 7. sz. blokkja külső falán az egykori rabok által a téglákba vésett nevek átsatírozásával. <br />További információk RAJK LÁSZLÓ <br /><a href="http://missingseries.org/" target="_blank" rel="noreferrer noopener">missingseries.org</a> honlapján]]></dcterms:description>
    <dcterms:creator><![CDATA[Rajk László]]></dcterms:creator>
    <dcterms:date><![CDATA[2004]]></dcterms:date>
    <dcterms:identifier><![CDATA[2020.23]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Oswiecim (Auschwitz-Birkenau Állami Múzeum, Oswieczim, az egykori koncentrációs lager 7. sz. blokkja)]]></dcterms:coverage>
    <dcterms:provenance><![CDATA[Rajk Judit ajándéka, 2020]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/36601">
    <dcterms:title><![CDATA[Hiányzó sors  – Fröhlinger Sándor, Ladamoc]]></dcterms:title>
    <dcterms:title><![CDATA[Missing Fate – Fröhlinger Sándor, Ladamoc]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[RAJK LÁSZLÓ: HIÁNYZÓ SORS (2004-2011) frottázs sorozata az Auschwitz-Birkenau Állami Múzeum, az egykori koncentrációs tábor területén. A rajzok 2004-ben készültek, az egykori láger 7. sz. blokkja külső falán az egykori rabok által a téglákba vésett nevek átsatírozásával. További információk RAJK LÁSZLÓ <a href="http://missingseries.org/" target="_blank" rel="noreferrer noopener">missingseries.org</a> honlapján]]></dcterms:description>
    <dcterms:description><![CDATA[Fröhlinger (egyes helyeken Fruhlinger) Sándor rézkovács 1924-ben született. Ladamóc községből 1944. márc. 19-én a sátoraljaújhelyi gettóba került, ahonnan négy és fél hét után Auschwitzba deportálták. Innen 1945. január 18-án a grossroseni, majd a dachaui táborba vitték, hol gyalog, hol vagonokban. Végül a kauferingi táborban érte a felszabadulás. A felszabadító amerikai katonák előbb Landsbergbe, majd Holshansenbe szállították. Hat hétig épült fel a lágerben szerzett felkktífuszból.]]></dcterms:description>
    <dcterms:creator><![CDATA[Rajk László]]></dcterms:creator>
    <dcterms:date><![CDATA[2004]]></dcterms:date>
    <dcterms:identifier><![CDATA[2020.21]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Auschwitz-Birkenau 7. sz. blokkja]]></dcterms:coverage>
    <dcterms:provenance><![CDATA[Rajk Judit ajándéka, 2020]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/36602">
    <dcterms:title><![CDATA[Hiányzó sors – Wiesel Zoltán, Debrecen]]></dcterms:title>
    <dcterms:title><![CDATA[Missing Fate – Wiesel Zoltán, Debrecen]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[RAJK LÁSZLÓ: HIÁNYZÓ SORS (2004-2011) frottázs sorozata az Auschwitz-Birkenau Állami Múzeum, az egykori koncentrációs tábor területén. A rajzok 2004-ben készültek, az egykori láger 7. sz. blokkja külső falán az egykori rabok által a téglákba vésett nevek átsatírozásával. <br />További információk RAJK LÁSZLÓ <a href="http://missingseries.org/" target="_blank" rel="noreferrer noopener">missingseries.org</a> honlapján]]></dcterms:description>
    <dcterms:description><![CDATA[Wiesel Zoltán 1921. március 16-án született Debrecenben. Feltételezhetően június 1-jén deportálták a nagyváradi gettóból. 1944. június 4-én Auschwitzban regisztrálták, fogolyszáma 120463 volt. Innen 1945. január 25-én Mauthausenbe vitték, ahol a 7-es barakkban raboskodott. Április 23-án szívelégtelenség miatt két napra a gyengélkedőbe került, ahol két nappal később meghalt. Május 3-án az amerikai csapatok felszabadították a tábort.<br />
]]></dcterms:description>
    <dcterms:creator><![CDATA[Rajk László]]></dcterms:creator>
    <dcterms:date><![CDATA[2004]]></dcterms:date>
    <dcterms:identifier><![CDATA[2020.22]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Oswiecim (Auschwitz-Birkenau Állami Múzeum, Oswieczim, az egykori koncentrációs lager 7. sz. blokkja)]]></dcterms:coverage>
    <dcterms:provenance><![CDATA[Rajk Judit ajándéka, 2020]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description></rdf:RDF>
