<rdf:RDF xmlns:rdf="http://www.w3.org/1999/02/22-rdf-syntax-ns#" xmlns:dcterms="http://purl.org/dc/terms/">
<rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/27455">
    <dcterms:title><![CDATA[Tóra korona fényképe ]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[A nagykanizsai hitközség tórakoronája szerepelt az 1884–ben megrendezett Magyar Történeti Ötvösmű Kiállításon, ahol Magyarországon először mutattak be nem-zsidó közegben zsidó szertartási tárgyakat. A kiállításról alapos katalógus készült, a tárgyleírásokat a korszak vezető múzeumi szakemberei készítették. A tórakoronáról szóló leírásban a korona abroncsán körbefutó héber betűs feliratot „Talmudból vett, s kivert körirat”–ként írták le. A korona felirata a valóságban: „E tórakoronát az adakozók pénzéből Icig és Lázár gábájok (tisztségviselők) készíttették a kis időszámítás szerint 556-ban.” (1796) A felirat Talmud idézetként való leírásában elképzelhető, hogy még a középkori antijudaista beidegződések köszönnek vissza, holott a kiállítás szellemisége ezzel ellentétes. A zsidó szertartási tárgyak szerepeltetése a magyar nemzeti identitás legfontosabb, ikonikus tárgyait bemutató kiállításon, a tiszeszlári vérvádpert követő időszakban akár politikai állásfoglalásként is értelmezhető. <br />
A tórakorona későbbi tudományos leírása, ötvösjegyének meghatározása Brestyánszky Ilona nevéhez fűződik. Fényképe az ő tudományos hagyatékával került a levéltár gyűjteményébe.  <br />
]]></dcterms:description>
    <dcterms:source><![CDATA[<h2><a href="http://milev.2kal.hu/web/index.php/informationobject/show/isad/4076">Hungarian Jewish Archives</a></h2>]]></dcterms:source>
    <dcterms:rights><![CDATA[<h4><a href="http://www.milev.hu">www.milev.hu </a></h4>]]></dcterms:rights>
    <dcterms:identifier><![CDATA[HU HJA XIX-45]]></dcterms:identifier>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/27456">
    <dcterms:title><![CDATA[Oklevél fotokópiája ]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[Koppel soproni zsidó elismeri, hogy Sopron város neki fizette ki a József németújhelyi zsidónak járó 110 magyar aranyforintot. Az összeg felvételét a polgármester és a zsidóbíró pecsétjével, valamint az ő saját aláírásával bizonyítja. Az oklevél húsz sor német szövegét hétsoros héber összegzés követi. A héber szöveg alatt Jakov Mordehaj Koppel saját kezű aláírása. Magyarországi oklevéltani jellegzetesség, hogy a zsidók és keresztények közötti kölcsönügyletekről szóló okleveleket mindkét fél megpecsételte. Erre Könyves Kálmán király (1095–1116) dekrétumainak második könyvének második fejezete kötelezte a feleket. A Zsidó Múzeumot is alapító Izraelita Magyar Irodalmi Társaság Magyarország millenniumára (1896) elhatározta a magyarországi zsidók történetére vonatkozó oklevelek összegyűjtését és publikálását. Az első kötet – melyben ezt az oklevelet is közölték – végül 1903–ban jelent. meg. 1903 és 1980 között további 17 kötet látott napvilágot. Az oklevél – mely megjelent a Magyar Zsidó Oklevéltár első kötetében – fotokópiája Grünvald Fülöpnek a Magyar Zsidó Oklevéltárhoz (Monumenta Hungariae Judaica) készült jegyzetei között maradt fenn.]]></dcterms:description>
    <dcterms:date><![CDATA[1426 / 1896]]></dcterms:date>
    <dcterms:rights><![CDATA[<a href="http://www.milev.hu">www.milev.hu </a>]]></dcterms:rights>
    <dcterms:references><![CDATA[Toronyi Zsuzsanna: Héber betűk. Dokumentumok a Magyar Zsidó Levéltárból. Budapest: Magyar Zsidó Levéltár, 2012. 56]]></dcterms:references>
    <dcterms:language><![CDATA[LAT]]></dcterms:language>
    <dcterms:language><![CDATA[HEB]]></dcterms:language>
    <dcterms:identifier><![CDATA[HU HJA XXIV-D-3-1 <br />
64.1381]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Sopron]]></dcterms:coverage>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/27457">
    <dcterms:title><![CDATA[Újévi jókívánságok ]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[A zsidó hagyomány szerint ros hásáná, a zsidó újév napján Isten ítéletet hoz az elkövetkezendő évről, ezért a zsidó közösségekben ros hásáná alkalmából szokás jó évet kívánni egymásnak szóban, levélben, képeslapon is. <br />
A Jeruzsálemben kiadott jókívánság-oklevél a világ teremtésétől számított 5661 évre kíván minden jót. Ebben az időszakban a Török Birodalomhoz tartozó Szentföld nehezen megművelhető területein csak kevesen éltek, akik a diaszpora adományaiból tartották fenn magukat. Az osztrák-magyar-cseh-morva közös hitközség nyomtatványa a korszak Jeruzsálemben kiadott nyomtatványainak kliséivel készült. Közepén az imakönyvekben, tóraszekrény-függönyökön is gyakran ábrázolt, a hajdani Szentély oszlopaira emlékeztető oszlopokat látjuk, négy sarkában, és az oszlopok alatt lévő is medaillonokban pedig a négy szent város: Jeruzsálem, Hebron, Tiberias és Cfat zarándok-látnivalóinak képét. Ezek a kis képecskék, melyek a Siratófalat, Dávid király sírját, Ráhel sírját, a Machpéla barlangot vagy Avsalom sírját ábrázolják, megjelentek önállóan is a korszak újdonságának számító képeslapokon, de imakönyvek címlapján, vagy akár textilre nyomtatva is. <br />
]]></dcterms:description>
    <dcterms:source><![CDATA[<h2><a href="http://milev.2kal.hu/web/index.php/informationobject/show/isad/5136">Hungarian Jewish Archives</a></h2>]]></dcterms:source>
    <dcterms:date><![CDATA[1901]]></dcterms:date>
    <dcterms:rights><![CDATA[<h4><a href="http://www.milev.hu">www.milev.hu</a></h4>]]></dcterms:rights>
    <dcterms:identifier><![CDATA[2020.12<br />
(HJA XXIV-M-2)]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Jerusalem]]></dcterms:coverage>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/27458">
    <dcterms:title><![CDATA[Tfilinzacskó ]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[A mezuzához hasonlóan a tfilin is olyan tárgy, mely a szent szövegek idézeteit tartalmazza, és az Örökkévaló parancsolataira emlékeztet. A tfilint a hétköznap reggeli imához helyezik fejükre és kezükre a felnőtt zsidó férfiak. A szófer által írt pergamendarabokat marhabőrből készített kocka alakú tokokba helyezik, melyekhez hosszú szíjak csatlakoznak. A tokok és a szíjak fejre és kézre illesztését szigorú előírások szabályozzák. A tfilinek védelmére gyakran papírból vagy akár fémből készült tokokat készítenek, melyek használaton kívül védik a rituális imakellékeket. <br />
 A tfilin tárolására, szállítására hagyományosan hímzett tfilin-zacskókat készítettek, de természetesen ebből is készültek egyszerűbb darabok is. A huszadik század elején, Jeruzsálemben készült pamutvászon tfilin-zacskón a tfilin felhelyezésekor elmondandó áldások és a tfilin szabályai olvashatóak. Valamennyi szöveg és dísz azokkal a nyomóklisékkel készült, melyeket az imakönyvek, térképek vagy akár képeslapok nyomtatásánál használtak, és a szövegek elhelyezése is az imakönyvek gyakorlatára emlékeztet.  <br />
<br />
A tfilinzacskó másik felén a jeruzsálemi nyomda további kliséiből készült összeállítás látható. A kompozíció közepén a menóra zsoltár, mellette kétoldalt pedig 4-4 szentföldi látnivalót ábrázoló ovális kis medaillon látható. A menóra alatt olvashatjuk a készítő nyomdász, Avraham Mose Luncz nevét. Luncz a cári Oroszországból tizenöt évesen, 1869-ben költözött Jeruzsálembe, ahol tudósként, szerkesztőként lett ismert. Munkássága azokra az évekre esik, amikor az első alija keretében több mint 50000 új bevándorló érkezett az addig gyéren lakott sivatagi területre. Új városokat építettek, Eliezer ben Jehuda kidolgozta a modern héber nyelv alapjait, és létrehozták az új ország első intézményeit. A tfilinzacskóra nyomtatott képek között már új településeket is láthatunk, a Rothschild báró adományából 1882-ben alapított Rison LeCiont és Zikhron Jákovot, valamint a Haifai kikötőt. A többi kis képen a hagyományos zsidó zarándokhelyek: Dávid király sírja, Dávid tornya, a Siratófal, Cfat, Absalom síremléke, a Machpela barland és Ráhel sírja láthatóak.<br />
]]></dcterms:description>
    <dcterms:creator><![CDATA[Avraham Mose Luncz ]]></dcterms:creator>
    <dcterms:publisher><![CDATA[Abraham Moshe Luncz ]]></dcterms:publisher>
    <dcterms:date><![CDATA[1900]]></dcterms:date>
    <dcterms:language><![CDATA[HEB]]></dcterms:language>
    <dcterms:identifier><![CDATA[78.1]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:bibliographicCitation><![CDATA[Toronyi Zsuzsanna: Héber betűk. Dokumentumok a Magyar Zsidó Levéltárból. Budapest: Magyar Zsidó Levéltár, 2012. 58]]></dcterms:bibliographicCitation>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Jerusalem]]></dcterms:coverage>
    <dcterms:provenance><![CDATA[Bánóczy Mórné (Veszprém) ajándéka, 1910. Eredeti leltári száma: 40. ]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/27459">
    <dcterms:title><![CDATA[Képeslap ]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[A 19. század végén a diaszpóra asszimiláns művészete helyett az autentikus zsidó művészet megteremtésére törekedett. 1906-ban Jeruzsálemben megalapították a Becalél Akadémiát, mely az európai szecessziós törekvéseket a cionizmus ideológiát egyesítve próbálta megteremteni az új jisuv iparművészetét. A tradicionális zsidó képtilalom miatt legmegfelelőbbnek és a zsidó írásos tradícióval leginkább összeilleszthetőnek a héber betűkből kialakított ornamensek alkalmazását tekintették. Ezzel árhuzamosan dolgozott Magyarországon a szegedi származású Seelenfreund Salamon grafikus, aki szintén a héber betűkből alkotott díszítéseket. Theodor Herzl halálakor (1904) tervezett emlék képeslapja a zsidó tradíció ősi elemeit a korszak legmodernebb stíluselemeivel. A fehér sztélé-sírkövön Herzl héber neve, mellette a héber betűk elemeiből összeállított menóra és növényi inda motívumok. Seelenferund elkötelezett cionista volt, ő tervezte a magyarországi cionista mozgalom kiadványainak egy részét is. Az 1920-as években kivándorolt Tel Avivba, s ott élt egészen 1961-ben bekövetkezett haláláig. ]]></dcterms:description>
    <dcterms:creator><![CDATA[Seelenfreund Salamon ]]></dcterms:creator>
    <dcterms:publisher><![CDATA[Schwarcz Ignác ]]></dcterms:publisher>
    <dcterms:date><![CDATA[1904]]></dcterms:date>
    <dcterms:language><![CDATA[HEB]]></dcterms:language>
    <dcterms:identifier><![CDATA[HU HJA XXIV-H-K1001]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Budapest]]></dcterms:coverage>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/27460">
    <dcterms:title><![CDATA[Album:  L&#039;ornement hébreu]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[Ornementation des anciens manuscrits hébreux de la Bibliothèque Imperiale Publique de St. Pétersbourg<br />
]]></dcterms:description>
    <dcterms:description><![CDATA[A zsidó múlt és a zsidó művészet kutatásának kezdetén a tudósok figyelme elsősorban a dokumentumok feltárására és publikálására irányult. A 19. század első éveiben, a nyomdatechnika fejlődésével lehetővé vált fac–simile kiadások megjelentetése, mint 1898–ban a szarajevói haggada, majd 1905–ben a szentpétervári könyvtárban őrzött genizák egy részének publikálása. Ez utóbbi, Stassof és Gunzburg vállalkozása elsősorban az illusztrált kódextöredékeket szándékozott bemutatni. A nagy alakú, díszes kiállítású album címlapját a kódexekben található betűk és díszítőminták felhasználásával készítette Ivan Ropet.<br />
Az albumot néhány hónappal Ausztria német megszállása, az Anschluss előtt kérte kölcsön a budapesti Zsidó Múzeum a Bécsi Hitközség könyvtárából. A német megszállás miatt az album már nem került vissza Bécsbe, hanem Budapesten élte túl a háborús éveket.]]></dcterms:description>
    <dcterms:description><![CDATA[In the early days of research into the Jewish past and Jewish art, scholars&#039; attention was primarily focused on the discovery and publication of documents. In the early years of the 19th century, the development of printing technology made it possible to publish fac-simile editions, such as the Sarajevo Haggadah of 1898 and the publication of some of the genizahs preserved in the St Petersburg library in 1905. The latter, the undertaking of Stassof and Gunzburg, was intended primarily to present the illustrated codex fragments. The title page of this large, ornately displayed album was created by Ivan Ropet using letters and decorative patterns found in the codices.<br />
The album was borrowed by the Jewish Museum in Budapest from the library of the Vienna Jewish Community a few months before the German occupation of Austria, the Anschluss. Due to the German occupation, the album was not returned to Vienna, but survived the war years in Budapest.]]></dcterms:description>
    <dcterms:creator><![CDATA[David Baron Günzburg<br />
Vladimir Vasilʹevich Stasov,]]></dcterms:creator>
    <dcterms:date><![CDATA[1905]]></dcterms:date>
    <dcterms:language><![CDATA[FRA]]></dcterms:language>
    <dcterms:identifier><![CDATA[65.1839<br />
]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Berlin]]></dcterms:coverage>
    <dcterms:provenance><![CDATA[Kölcsön a Bécsi hitközség könyvtárából, 1937. 1965-ben tévedésből állományba vették. ]]></dcterms:provenance>
    <dcterms:provenance><![CDATA[Borrowed from the library of the Vienna Jewish Community, 1937. In 1965 it was mistakenly inventorized.  ]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/27461">
    <dcterms:title><![CDATA[Képeslap a férfi-nő viszony alakulásának tréfás ábrázolásával]]></dcterms:title>
    <dcterms:title><![CDATA[Postcard depicting the spousal relationship]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[A képes levelezőlapok elterjedésének időszakában viszonylag hamar megjelentek a zsidó közönséget ellátó kiadók. A képeslapírás fénykorával (1890–1918 k.) nagyjából egy időben jelentős európai zsidó tömegek vándoroltak nyugat felé és az Egyesült Államokba, így a képeslap a kivándoroltak és az otthon maradottak kapcsolattartó eszközeként is elterjedt. A képeslapokon közölt illusztrációk új társadalmi szerepeket mutattak az óhazában maradottaknak. A new yorki Hebrew Publishing Company 96. számú képeslapja a női szerepek tréfás átalakulását mutatja. A divatosan öltözött nők és férfiak kapcsolatának a képeslapon bemutatott három állomása az udvarlás, a menyasszony és vőlegény kapcsolata, valamint a veszekedős házaspár képe. Ez tréfás megfogalmazásban ugyan, de új, szabad választáson és érzelmeken alapuló férfi–nő kapcsolat lehetőségét mutatta a hagyományos közvetített házasságokban élő kelet–európai közösségnek. A képek értelmezését jiddis nyelvű feliratok segítik, s ezek mutatják a képek értelmezésének helyes, azaz a héber és jiddis olvasási iránynak megfelelően jobbról balra történő értelmezését is. ]]></dcterms:description>
    <dcterms:description><![CDATA[During the period when illustrated postcards became widespread, publishers catering to a Jewish audience emerged relatively quickly. Roughly coinciding with the heyday of postcard writing (c. 1890–1918), large numbers of European Jews emigrated to the West and the United States, and so the postcard also became a means of communication between those who had emigrated and those who remained at home. The illustrations featured on the postcards depicted new social roles for those who had remained in their homeland. Postcard No. 96 from the New York-based Hebrew Publishing Company depicts a humorous transformation of women’s roles. The three stages of the relationship between fashionably dressed women and men shown on the postcard are courtship, the relationship between the bride and groom, and the image of a quarreling married couple. Although presented in a humorous manner, this depicted the possibility of a new, free relationship between men and women—based on free choice and emotions—for the Eastern European community living under the tradition of arranged marriages. Yiddish captions aid in interpreting the images and also indicate the correct reading direction—from right to left, in accordance with the reading conventions of both Hebrew and Yiddish.]]></dcterms:description>
    <dcterms:creator><![CDATA[Keller]]></dcterms:creator>
    <dcterms:publisher><![CDATA[Hebrew Publishing Co. ]]></dcterms:publisher>
    <dcterms:date><![CDATA[1910&#039;s ]]></dcterms:date>
    <dcterms:date><![CDATA[1910-es évek]]></dcterms:date>
    <dcterms:language><![CDATA[YID]]></dcterms:language>
    <dcterms:identifier><![CDATA[K237]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[New York]]></dcterms:coverage>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/27463">
    <dcterms:title><![CDATA[Újévi üdvözlőlap: Tóramásoló ]]></dcterms:title>
    <dcterms:title><![CDATA[New Year&#039;s greeting card: Torah scribe]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[A héber Biblia első egysége Mózes öt könyve, a Tóra. A zsidó hit szerint a Tórát Mózes kapta Istentől a Szináj hegyén, és vele együtt kapta annak szóbeli magyarázatait és a parancsait is, ez a szóbeli tan, a Talmud. A Tórából minden héten felolvasnak egy nagyobb fejezetet, a hetiszakaszt.  A Tórát szigorú szabályok szerint kidolgozott pergamenre, a rituális előírásoknak megfelelő tintával írja a szófer, vagy más néven tóramásoló. A Tóra írásánál és használatánál a hagyományban rögzített előírásoknak megfelelően kell eljárni, ellenkező esetben a Tóra „paszul”, azaz nem kóser lesz. A tóratekercseket rendszeresen ellenőriztetni kell, hogy az esetleges kopások, rongálódások kijavításával minden betűje ép és teljes legyen. Krestin festménye a tóraíró munkájának ezt a fázisát, a pergamentekercs ellenőrzését mutatja be. A tóratekercs imasálon fekszik, hogy megóvják a profán tárgyakkal való fizikai érintkezéstől. Köpenye, amiben használaton kívül tárolják, az asztal és a kép szélén van, rajta hatágú csillagban a tóra koronája kifejezés olvasható. A tekercs másik oldalán a tóramásoló hagyományos eszközei: a tintatartóban álló kihegyezett lúdtoll látható. ]]></dcterms:description>
    <dcterms:description><![CDATA[The first unit of the Hebrew Bible is the five books of Moses, the Torah. According to Jewish belief, the Torah was given to Moses by God on Mount Sinai, and with it he received its verbal explanations and commands, this oral doctrine, the Talmud. A larger chapter from the Torah, the weekly section, is read aloud every week. The Torah is written on parchment prepared according to strict rules, with ink that complies with ritual requirements, by the sofer, or Torah copyist. The Torah must be written and used according to the regulations set forth in tradition, otherwise the Torah will be “pasul,” i.e. not kosher. The Torah scrolls must be checked regularly so that any wear and tear or damage can be repaired to ensure that all of its letters are intact and complete. Krestin’s painting depicts this phase of the Torah scribe’s work, the inspection of the parchment scroll. The Torah scroll lies on a prayer shawl to protect it from physical contact with profane objects. Its mantle, in which it is stored when not in use, is at the edge of the table and the image, on which the phrase &quot;the crown of the Torah&quot; is written in a six-pointed star. On the other side of the scroll are the traditional tools of the Torah copyist: a sharpened quill pen standing in an inkwell.]]></dcterms:description>
    <dcterms:creator><![CDATA[Krestin Lazar]]></dcterms:creator>
    <dcterms:publisher><![CDATA[B. K. W. I.<br />
624/4. ]]></dcterms:publisher>
    <dcterms:language><![CDATA[HEB]]></dcterms:language>
    <dcterms:language><![CDATA[GER]]></dcterms:language>
    <dcterms:identifier><![CDATA[HU HJA XXIV-K-132]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:identifier><![CDATA[K779]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Bécs]]></dcterms:coverage>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Budapest]]></dcterms:coverage>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/27464">
    <dcterms:title><![CDATA[Megilla - Oklevél ]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[A nagyméretű pergamen lap eredetileg egy Megilat Eszterhez (a bibliai Eszter könyve) tartozott. Írója gyakorlott szófer lehetett, hiszen sikerült úgy illesztenie a szöveget, hogy valamennyi kolumna a a hamelekh (a király) szóval kezdődik. A tekercs feltehetően kikerült a zsidó közösség használatából, hiszen a zsidó hagyomány szerint használhatatlanná válása után genizába kellett volna helyezni – esetünkben pedig nem ez történt. A feldarabolt tekercs egy darabjának visszáján latin nyelvű oklevelet találunk: II. Rákóczi György erdélyi fejedelem 1650. január 26-án Segesváron kelt adománylevelét Fodor de Bodok Balázs részére. Az eredeti dokumentum a Gyulafehérvári Liber Regius XXVI. kötetében, a 315 a-b oldalon olvasható, latin kurzív írással. E másolat az eredeti dokumentum átírása, mely egy jóval korábbi oklevélstílust imitál; középkori formában próbálja a nemességadományozás tényét leírni. Az eredetileg csak szövegesen rögzített címerleírást itt feltehetően megfestették, az ábrát azonban később kivágták az oklevélből. ]]></dcterms:description>
    <dcterms:identifier><![CDATA[2019.31]]></dcterms:identifier>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/27465">
    <dcterms:title><![CDATA[Árjegyzék ]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[A Josef Schlesinger kiadó története a híres pozsonyi jesívát vezető rabbi, Schreiber Mózes döntvénytárának kiadásáig nyúlik vissza. A „Hatam Szófer” címen megjelent rabbinikus válaszokat tartalmazó gyűjtemény sikere alapozta meg a több generáción keresztül prosperáló könyvkiadót. A cég 1860-ban Bécsbe költözött, majd 1905-ben Pesten, a Király utcai Orczy házban is fióküzletet nyitottak. Elsősorban imakönyveket, Hagadákat, zsoltároskönyveket és luahokat jelentettek meg. Az imakönyvekből több sorozat megjelent héber-német és héber-magyar változatban is. Az Anschluss (1938) után a bécsi részleget bezárták, a céget akkor vezető Schlesinger Adolf Avraham Pestre költözött, gyermekei pedig Tel Avivban megnyitották a ma is működő Sinai könyvkiadót. A cég 1920-as években Bécsben megjelent katalógusa 818 tételt sorol fel, kizárólag héber betűs könyveket.  ]]></dcterms:description>
    <dcterms:creator><![CDATA[Schlesinger könyvkiadó]]></dcterms:creator>
    <dcterms:publisher><![CDATA[Schlesinger]]></dcterms:publisher>
    <dcterms:date><![CDATA[1920]]></dcterms:date>
    <dcterms:identifier><![CDATA[MZSL XIII. (91.414) ]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Budapest]]></dcterms:coverage>
</rdf:Description></rdf:RDF>
