Az 1950-es Országos Gyűlés tablóképén]]>
Az ajándékozó 1944 október 15-én után költözött az akkori gettó területén található Dohány u. 39-be, akkor másfél éves kislányával és édesanyjával. Férje Szabolcsban bújkált. 1944 november elején, 21 évesen bevonult a KISOK -pályára, ahol arra való hivatkozással, hogy pici gyermeke van, elengedték.

December első napjaiban a nyilasok a Dohány u. 39 összes lakóját, köztük László Györgynét i, a környékbeli ház lakóival együtt leterelték, Budapestről Kópházára erőltetett menetben gyalog hajtották, majd Kópházán sáncásásnál dolgoztatták. Innen Lichtenwütth-be deportálták közel 3000 sorstársával együtt. Körülbelül csak 300-an élték túl a megpróbáltatásokat. Lichtenwütthben a közeli repülőgépgyárban dolgoztak. 26 kilósan szabadult fel.

Hazaérve érte a hír, hogy kislánya a gettóban éhenhalt, édesanyja túlélte a borzalmakat. Kislánya a Kerepesi tömegsírban nyugszik, 1945 februárjában temették el sok kis sorstársával együtt.

Az emberi szappant a koncentrációs táborból hozta melyet ott használt. Később második férje ezt egy kitüntetés dobozban helyezte el, mint egy nagy becsben tartandó tárgyat.]]>