<rdf:RDF xmlns:rdf="http://www.w3.org/1999/02/22-rdf-syntax-ns#" xmlns:dcterms="http://purl.org/dc/terms/">
<rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/34572">
    <dcterms:title><![CDATA[A bajai tűzvész emlékkönyve ]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[Az 1840. május 1-i tűzvész leírása és a károk enyhítésére gyűjtött adományok jegyzéke. <br />
Belekötött rézmetszettel a tűzvészről: <br />
rajzolta: Mayer F. Pesten, <br />
Schmidt János (Pest) litográfiája]]></dcterms:description>
    <dcterms:creator><![CDATA[Bajai zsidó hitközség<br />
Mayer F. <br />
Schmidt János]]></dcterms:creator>
    <dcterms:date><![CDATA[1845]]></dcterms:date>
    <dcterms:identifier><![CDATA[2018.35]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Baja]]></dcterms:coverage>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/27305">
    <dcterms:title><![CDATA[Hevra Kadisa jegyzőkönyve, Jánoshalma]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[A 18. században kiépülő magyarországi zsidó községek számtalan jóléti intézményt tartottak fenn. Legelterjedtebbek a hevrá kádisák voltak, melyek elsődleges feladata a halottak rituális eltemetése és a temetők fenntartása volt. A temetkezések költségeit és a betegek, árvák, özvegyek segélyezését a közösség valamennyi tagjától begyűjtött adományokból, a cedákából fedezték. A hevrá kádisák a helyi alapszabályokat, a tagok névlistáit és a könyvelést általában díszesen kimunkált jegyzőkönyvben, görög eredetű héber szóval pinkászban vezették. A jánoshalmi hevrá kádisá jegyzőkönyvének címlapja a 18–19 századi héber könyvek jellegzetes kapuzatos díszítésével készült, melynek kapumezőjében olvasható a jegyzőkönyv címe, mely a településnevet a helyben használt változatban, Jankovácként rögzíti. A címlap alsó harmadának festett temetési jelenetén láthatjuk, hogy a hevrá kádisá tagjai vállukon viszik a halottat a temetőbe, előttük imatáblát tartó férfi. Az ábrázolás emléke annak a régi, a modernizálódó államok közegészségügyi rendszabályaival megszüntetett gyakorlatnak, amikor koporsó nélkül, egyszerű deszkára fektetve temették el a halottakat.]]></dcterms:description>
    <dcterms:creator><![CDATA[Fleisch Aszód ]]></dcterms:creator>
    <dcterms:date><![CDATA[1802]]></dcterms:date>
    <dcterms:identifier><![CDATA[64.1072]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Jánoshalma]]></dcterms:coverage>
    <dcterms:provenance><![CDATA[Schmelzer Salamon ajándéka, 1950 eredeti leltári száma: 4629 <br /><a href="https://library.hungaricana.hu/hu/view/mioi_muzeumi_iratok_adomanykoszonok/?pg=477&amp;layout=s">Köszönőlevél</a>]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/33624">
    <dcterms:title><![CDATA[Óbudai halotti emlékkönyv ]]></dcterms:title>
    <dcterms:title><![CDATA[ספר הזכרות נשמות]]></dcterms:title>
    <dcterms:creator><![CDATA[illusztráció: Joh. Tallner]]></dcterms:creator>
    <dcterms:date><![CDATA[1834]]></dcterms:date>
    <dcterms:references><![CDATA[Benoschofsky Ilona, Scheiber Sándor: A Budapesti Zsidó Múzeum. Budapest: Corvina, 1985. 216]]></dcterms:references>
    <dcterms:identifier><![CDATA[64.1061]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Óbuda]]></dcterms:coverage>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/28556">
    <dcterms:title><![CDATA[Hevra Kadisa jegyzőkönyve (pinkasz) / Chevra Kadisha Pinqas]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[A nagykanizsai hevra kadisa 1769 és 1793 között vezetett jegyzőkönyvébe ezek mellett bemásolták a halottak eltakarításával foglalkozó kortárs művek egy részét is.  A széfer hasszidim című mű pokolról szóló traktátusának szövegét tíz, a halott körüli szolgálatokat és a bűnös lélek megtisztulását ábrázoló figurális ábrázolás egészíti ki.  A rajzok élethűen ábrázolják a tizennyolcadik század végének magyarországi zsidó viseletét csakúgy, mint a kortárs elképzeléseket a pokolról, az angyalokról, vagy akár a tisztító tűzről.  A figurális jelenetek mellett a kötet mind a kétszázkilencvenkilenc lapjának széle gazdagon díszített.  Az illusztrációkat a kaboldi Jicchak Eizik készítette, akinek több nyugat-magyarországi illusztrált kötete ismert.  ]]></dcterms:description>
    <dcterms:creator><![CDATA[Jicchak Eisik Kabold]]></dcterms:creator>
    <dcterms:date><![CDATA[1769/1793]]></dcterms:date>
    <dcterms:identifier><![CDATA[64.1067]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Nagykanizsa]]></dcterms:coverage>
    <dcterms:provenance><![CDATA[Nagykanizsai hitközség letéte, 1949. <br />
]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/32320">
    <dcterms:title><![CDATA[Sírhelynyilvántartás, Pest ]]></dcterms:title>
    <dcterms:creator><![CDATA[Moritz Braun, szépírástanár, Pest (címlap)<br />
Mordeháj Pollák szófer (listák, tartalom) ]]></dcterms:creator>
    <dcterms:date><![CDATA[1853]]></dcterms:date>
    <dcterms:identifier><![CDATA[64.1085]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Pest]]></dcterms:coverage>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/27447">
    <dcterms:title><![CDATA[Hevra kadisa jegyzőkönyve ]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[Jóllehet a művészet története bővelkedik az első emberpár ábrázolásában, a szemérmes zsidó vizuális világban ez mégis ritka. A várpalotai hevra kadisa 1837-ben készített jegyzőkönyvének címlapján mégis ezt, a bűnbeesés jelenetét látjuk úgy, ahogyan azt egy dunántúli zsidó közösségben elképzelték. A vizuális megfogalmazásból nyilvánvaló, hogy a rajzoló jól ismerte a tórai szöveget és néhány kommentárt is, de a közép-európai táj is hatással volt rá. A tudás fája nála egyértelműen egy szép piros almákat termő almafa, ennek gyümölcsét láthatjuk Ádám és Éva kezében is, de a felettük összetekeredve jelen lévő kígyó szájában is. Elsőre talán meglepő, hogy Ádám és Éva mennyire hasonlóak, de Ádám a teremtésekor még mindkét nemet képviselte: nő és férfi is volt egyszerre. Hogy mégis ő Ádám, azt a zsidó művészet “folytatólagos előadás”-ként leírt jellegzetességéből is tudhatjuk.  Ezek szerint a zsidó vizuális világ nem kimerevített, a bálványimádás veszélyét rejtő jeleneteket ábrázol, hanem szinte rajzfilmszerűen egész történeteket, nem ritkán az isteni beavatkozás történetével együtt. Így olvasva a mi történetünk a lap tetején kezdődik: a kígyó szájában ott a kísértést jelentő gyümölcs, melyet továbbad Évának, aki továbbadja azt Ádámnak - ezért van mindkettejük kezében ott az alma. A történet további része ismert - ezt már nem láthatjuk a képen. Láthatjuk viszont az előzményeket, a paradicsomi állapotokat, amikor a vadállatok (oroszlán), és a legelésző állatok (itt most: szarvas) békésen éltek együtt az Édenkertben. Esetünkben ez nem pusztán a hajdani és a remélt majdani Paradicsomra utal, hanem a jegyzőkönyvet készíttető egylet elöljáróira is: Mose Wolf (farkas) Freudenbergre, és Avraham Hirs (szarvas) Schwarczra. Azt, hogy nem csak a jeles férfiak neveit jelenítette meg a rajzoló, hanem a rajzzal invokálja a Messiás eljövetelét követően remélt harmóniát is, a dátumjelzéshez választott bibliaidézet erősíti. A mondatban a megjelölt betűk számértéke alapján kapjuk meg a dátumot (1837) - és persze ennél jóval többet: a kép és a szöveg összeolvasásával a várpalotai zsidók reményeit: “Akkor azok közül, akik a föld porában alszanak, sokan felébrednek: némelyek örök életre, mások pedig, hogy örök gyalázatot lássanak” (Dániel 12:2) <br />
(Toronyi Zsuzsanna) ]]></dcterms:description>
    <dcterms:creator><![CDATA[Mose Wolf Freudenberg]]></dcterms:creator>
    <dcterms:date><![CDATA[1837]]></dcterms:date>
    <dcterms:language><![CDATA[ ]]></dcterms:language>
    <dcterms:identifier><![CDATA[64.1073 ]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Várpalota]]></dcterms:coverage>
    <dcterms:provenance><![CDATA[Ajándék, 1951. Eredeti leltári száma? ]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/34673">
    <dcterms:title><![CDATA[Óbudai Chevra Kadisa tagnyilvántartása ]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[díszes, ezüst veretes bőr kötésben előre nyomtatott lapokon a tagok névlistája ]]></dcterms:description>
    <dcterms:creator><![CDATA[Óbudai Chevra Kadisa ]]></dcterms:creator>
    <dcterms:date><![CDATA[1903]]></dcterms:date>
    <dcterms:identifier><![CDATA[77.157]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Óbuda]]></dcterms:coverage>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/35549">
    <dcterms:title><![CDATA[Cedaka nyilvántartás ]]></dcterms:title>
    <dcterms:creator><![CDATA[Shmuel Dov Reicheles ]]></dcterms:creator>
    <dcterms:date><![CDATA[1838]]></dcterms:date>
    <dcterms:identifier><![CDATA[71.240]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Irsa]]></dcterms:coverage>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Albertirsa]]></dcterms:coverage>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/27307">
    <dcterms:title><![CDATA[Adomány nyilvántartó könyv ]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[A zsidó közösségekben alapvető érték az önkéntes jótékonyság és a jótékony célú adomány, a cedáká. Az emancipáció előtti korszakban, a hátrányos jogi helyzetben lévő közösségekben a különféle jótékonysági egyletek biztosították a zsidó közösségek szegényebb, társadalmilag hátrányos helyzetű tagjainak ellátását. A kiterjedt szociális hálónak mindenki részese volt: a vagyonosabbak adományokkal támogatták a szegényeket és a segítő egyleteket, a rászorultak pedig ezek segítségével kerülhettek jobb helyzetbe. A tizennyolcadik században már létező, 1809-ben zsinagógát is építő irsai zsidó közösségben 1823-ból maradt fenn az első adomány nyilvántartó könyv. A nagy alakú füzet címlapján szív alakú papírrátétben olvashatjuk a dokumentum címét, a rátét alatt pedig megfestett papírdarabokból összeállított kétfejű sas alakja látszik. A kötet első oldalán a Szentély két oszlopára, Jákinra és Boázra emlékeztető oszlopokból hal-farkú, sas-csőrű, kígyószerű lények nőnek ki, köztük pedig kerek gránátalma motívum. A kötetben közel egy évtizedig vezették az adományokkal kapcsolatos feljegyzéseket, a következő kötet 1832.ben indul.]]></dcterms:description>
    <dcterms:date><![CDATA[1823]]></dcterms:date>
    <dcterms:rights><![CDATA[HU HJA]]></dcterms:rights>
    <dcterms:references><![CDATA[Toronyi Zsuzsanna: Héber betűk. Dokumentumok a Magyar Zsidó Levéltárból. Budapest: Magyar Zsidó Levéltár, 2012. 21]]></dcterms:references>
    <dcterms:identifier><![CDATA[71.172]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Irsa]]></dcterms:coverage>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Albertirsa]]></dcterms:coverage>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/27310">
    <dcterms:title><![CDATA[Pesti hitközség jegyzőkönyvei, 1828 <br />
]]></dcterms:title>
    <dcterms:title><![CDATA[Minute book of the Jewish Community in Pest, 1828 ]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[Az 1820-as évekre a pesti zsidó közösség már kiépítette szervezetét, mely a sokféle joghátrányban élő közösség életét szabályozta és igazgatta. A zsidó község életére vonatkozó döntéseket az elöljáróság hozta, melyben a korszak legtekintélyesebb – azaz legtanultabb és/vagy leggazdagabb - tagjai foglaltak helyet. Hetente üléseztek, és döntéseik eredményét jegyzőkönyvekben rögzítették. A jegyzőkönyveket eleinte még héber betűkkel írták, majd fokozatosan áttértek a gótbetűs német, majd a latin betűs magyar szövegezésre. Az 1828-ban kezdett jegyzőkönyvet két példányban vezették, melyek szóról szóra megegyeznek egymással, eltérés csupán írásmódjukban van: az egyik kötetet héber betűkkel, a másikat már gót betűkkel, mindkettőt németül, a német helyesírás korabeli szabályait betartva. Feltehetően ebben az időpontban a még csak héberül, illetve a már németül is író-olvasó elöljárók nagyjából kiegyenlítetten voltak jelen az elöljáróságban, ezért volt szükség a párhuzamos jegyzőkönyvezésre. A kötetek címlapja még héber, melyen a pirossal kiemelt betűk számértéke adja a dátumot. A címet a korszak biedermeier divatjának megfelelő, de a népművészet virágaira is emlékeztető rózsaág keretezi. ]]></dcterms:description>
    <dcterms:date><![CDATA[1828 ]]></dcterms:date>
    <dcterms:identifier><![CDATA[HU HJA I-2-4a (90.63)<br />
HU HJA I-2-4b (90-64) ]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Pest]]></dcterms:coverage>
    <dcterms:provenance><![CDATA[Helyben fennmaradt iratanyag ]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description></rdf:RDF>
