<rdf:RDF xmlns:rdf="http://www.w3.org/1999/02/22-rdf-syntax-ns#" xmlns:dcterms="http://purl.org/dc/terms/">
<rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/28499">
    <dcterms:title><![CDATA[Kiállításrészlet a &quot;Zsidó Nő&quot; kiállításból ]]></dcterms:title>
    <dcterms:date><![CDATA[2002-05-07]]></dcterms:date>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/28498">
    <dcterms:title><![CDATA[Tóraavatás a Pesti Súlban ]]></dcterms:title>
    <dcterms:date><![CDATA[2004-12-05]]></dcterms:date>
    <dcterms:rightsHolder><![CDATA[Nem levéltári kép ]]></dcterms:rightsHolder>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/28496">
    <dcterms:title><![CDATA[Fénykép _ Rabin megemlékezés ]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[Budapesten Jichak Rabin temetésének napján, 1995. november 6-án 14 órakor a Dohány utcai zsinagóga előtti Herzl téren nyilvános gyászistentiszteletet tartott a Mazsihisz. Az emlékbeszédet Schweitzer József országos főrabbi mondta el, a megemlékezésen tiszteletüket tették a kormány tagjai is. 1995. november 23-án Shalom-salam címmel arab-zsidó békekoncertet szerveztek a Vigadóban Jichak Rabin emlékére. A koncert védnöki tisztét Göncz Árpád köztársasági elnök, Horn Gyula miniszterelnök, Kovács László külügyminiszter, Fodor Gábor művelődési miniszter és Zoltai Gusztáv vállalta el. A békekoncerten palesztin, magyar és zsidó művészek léptek fel. 1995. december 3-án a Mazsihisz hivatalos küldöttsége utazott Izraelbe, hogy vallási tiszteletét rója le a meggyilkolt Jichak Rabin miniszterelnök emléke előtt. A küldöttséget (Zoltai Gusztáv, Schweitzer József, Korn József és Feldmájer Péter) fogadta Simon Peresz izraeli miniszterelnök, majd részt vettek a Népek Házában rendezett gyászünnepségen. A magyarországi zsidó ifjúsági szervezetek 1995. december 9-én rendeztek megemlékezést Jichak Rabinról a Bálint Zsidó Közösségi Házban.]]></dcterms:description>
    <dcterms:description><![CDATA[Tel-Avivban egy béke nagygyűlésen merénylet áldozata lett Jichak Rabin miniszterelnök. Az elkövető 25 éves Jigal Amir, a Bar Ilan Egyetem hallgatója három lövést adott le Rabinra. Az izraeli-palesztin békefolyamat felgyorsítása mellett rendezett gyűlésen elkövetett merénylet hátterében a békét ellenző szélsőséges zsidó szervezetek álltak. A merénylő - egy nyolcgyermekes rabbi család fia - nem először próbálkozott Rabin megölésével a vallás parancsaira hivatkozva. Az elfogott merénylő vállalta tettét, családja viszont levélben követte meg Lea Rabint, az özvegyet. A miniszterelnök temetésen a világ számos vezetője jelen volt, köztük Bill Clinton, Viktor Csernomirgyin, Magyarországot Horn Gyula miniszterelnök és Kovács László külügyminiszter képviselte. Arafat palesztin vezető az izraeliek kifejezett kérésére maradt távol, mert eddig sohasem engedélyezték, hogy a vitatott státuszú Jeruzsálem területére lépjen. A temetés utáni napokban azonban egy órás villámlátogatáson fejezte ki részvétét Lea Rabinnak Tel-Aviv-i otthonában. Jigal Amír perének tárgyalása 1995. december 19-én kezdődött, a vádirat ismertetése után a tárgyalást 1996. január 23-ra elnapolták. Az izraeli törvények szerint tettéért életfogytig tartó fegyházbüntetést kaphat. Budapesten Jichak Rabin temetésének napján, 1995. november 6-án 14 órakor a Dohány utcai zsinagóga előtti Herzl téren nyilvános gyászistentiszteletet tartott a Mazsihisz. Az emlékbeszédet Schweitzer József országos főrabbi mondta el, a megemlékezésen tiszteletüket tették a kormány tagjai is. 1995. november 23-án Shalom-salam címmel arab-zsidó békekoncertet szerveztek a Vigadóban Jichak Rabin emlékére. A koncert védnöki tisztét Göncz Árpád köztársasági elnök, Horn Gyula miniszterelnök, Kovács László külügyminiszter, Fodor Gábor művelődési miniszter és Zoltai Gusztáv vállalta el. A békekoncerten palesztin, magyar és zsidó művészek léptek fel. 1995. december 3-án a Mazsihisz hivatalos küldöttsége utazott Izraelbe, hogy vallási tiszteletét rója le a meggyilkolt Jichak Rabin miniszterelnök emléke előtt. A küldöttséget (Zoltai Gusztáv, Schweitzer József, Korn József és Feldmájer Péter) fogadta Simon Peresz izraeli miniszterelnök, majd részt vettek a Népek Házában rendezett gyászünnepségen. A magyarországi zsidó ifjúsági szervezetek 1995. december 9-én rendeztek megemlékezést Jichak Rabinról a Bálint Zsidó Közösségi Házban.]]></dcterms:description>
    <dcterms:creator><![CDATA[Bobella Tamás]]></dcterms:creator>
    <dcterms:date><![CDATA[1995-11-06]]></dcterms:date>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/27474">
    <dcterms:title><![CDATA[Héber nyelvkönyv ]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[A héber abc és a nyelv alapszókincsét oktató könyv az 1920-as években jelent meg először, és számos kiadást ért meg. Gyermekeknek, elemi iskolai használatra készült, minden oldalán igényes rajzokkal, szépen formált nagy betűkkel. Az 1944es kiadáshoz héber nyelvi lottót is csatoltak, ami tulajdonképpen egy 6 x 6 mezőre bontott táblázat, melyre egy megfelelő helyeken átlyukasztott lapot illesztve képek és leírt szavak párosíthatók egymással. A szerzők előszóban megfogalmazott reménye szerint ezzel az eszközzel élvezetesebbé, és így hatékonyabbá tehető a nyelvtanulás. A könyv második felében a példamondatok mellett áldások, imák és ünnepi dalok szövegei is megjelennek. A könyv utolsó oldalán a széderesték végén elhangzó „Jövőre Jeruzsálemben” mondat olvasható. <br />
A levéltár gyűjteményében az 1944-es kiadás mellett egy 1946-os is megtalálható, ez utóbbi már az európai zsidóság holokauszt utáni talpra állításában óriási részt vállaló A.J.D.C. támogatásával jelent meg, s került Magyarországra. <br />
]]></dcterms:description>
    <dcterms:date><![CDATA[1944]]></dcterms:date>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/27473">
    <dcterms:title><![CDATA[Könyv cenzorengedéllyel ]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[Menase Kadishzohn pjotrkovi rabbi tóramagyarázata 1902-ben jelent meg Varsóban. A levéltár állományában lévő példány címlapján lévő feljegyzések és pecsétek alapján feltételezhető, hogy 1944-ben magyarországi kiadását is tervezték, amihez a háborús helyzet miatt nyomtatási engedélyre volt szükség. &quot;Ezen héber szentírás magyarázatot tartalmazó művet átvizsgáltam. Kinyomtatása ellen semmiféle kifogást nem emelek.&quot; írta a címlap tetejére Puskás Béla kapucinus szerzetes 1944. január 10-én. Másnap, január 11-én a Magyar Királyi Ügyészség átvette az ügyet, majd a könyv sokszorosítását engedélyezték. A bejegyzésekre a háborús helyzetben mindenféle nyomtatott termék előállítása során alkalmazott szigorú cenzúra miatt volt szükség. A héber szövegek ellenőrzését a korábbi korszakok gyakorlatához hasonlóan keresztény egyházi személyekre bízták. A könyv 1944-es magyar kiadásának nincs nyoma, feltételezhetően nem maradt rá idő, hiszen az engedélyezés után nem sokkal a magyar hatóságok minden addiginál súlyosabb zsidóellenes intézkedéseivel gettóba zárták majd deportálták a magyar zsidóságot.  ]]></dcterms:description>
    <dcterms:date><![CDATA[1902]]></dcterms:date>
    <dcterms:date><![CDATA[1944-01-10]]></dcterms:date>
    <dcterms:identifier><![CDATA[71.125]]></dcterms:identifier>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/27465">
    <dcterms:title><![CDATA[Árjegyzék ]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[A Josef Schlesinger kiadó története a híres pozsonyi jesívát vezető rabbi, Schreiber Mózes döntvénytárának kiadásáig nyúlik vissza. A „Hatam Szófer” címen megjelent rabbinikus válaszokat tartalmazó gyűjtemény sikere alapozta meg a több generáción keresztül prosperáló könyvkiadót. A cég 1860-ban Bécsbe költözött, majd 1905-ben Pesten, a Király utcai Orczy házban is fióküzletet nyitottak. Elsősorban imakönyveket, Hagadákat, zsoltároskönyveket és luahokat jelentettek meg. Az imakönyvekből több sorozat megjelent héber-német és héber-magyar változatban is. Az Anschluss (1938) után a bécsi részleget bezárták, a céget akkor vezető Schlesinger Adolf Avraham Pestre költözött, gyermekei pedig Tel Avivban megnyitották a ma is működő Sinai könyvkiadót. A cég 1920-as években Bécsben megjelent katalógusa 818 tételt sorol fel, kizárólag héber betűs könyveket.  ]]></dcterms:description>
    <dcterms:creator><![CDATA[Schlesinger könyvkiadó]]></dcterms:creator>
    <dcterms:publisher><![CDATA[Schlesinger]]></dcterms:publisher>
    <dcterms:date><![CDATA[1920]]></dcterms:date>
    <dcterms:identifier><![CDATA[MZSL XIII. (91.414) ]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Budapest]]></dcterms:coverage>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/27463">
    <dcterms:title><![CDATA[Képeslap - Tóramásoló ]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[A héber Biblia első egysége Mózes öt könyve, a Tóra. A zsidó hit szerint a Tórát Mózes kapta Istentől a Szináj hegyén, és vele együtt kapta annak szóbeli magyarázatait és a parancsait is, ez a szóbeli tan, a Talmud. A Tórából minden héten felolvasnak egy nagyobb fejezetet, a hetiszakaszt.  A Tórát szigorú szabályok szerint kidolgozott pergamenre, a rituális előírásoknak megfelelő tintával írja a szófer, vagy más néven tóramásoló. A Tóra írásánál és használatánál a hagyományban rögzített előírásoknak megfelelően kell eljárni, ellenkező esetben a Tóra „paszul”, azaz nem kóser lesz. A tóratekercseket rendszeresen ellenőriztetni kell, hogy az esetleges kopások, rongálódások kijavításával minden betűje ép és teljes legyen. Krestin festménye a tóraíró munkájának ezt a fázisát, a pergamentekercs ellenőrzését mutatja be. A tóratekercs imasálon fekszik, hogy megóvják a profán tárgyakkal való fizikai érintkezéstől. Köpenye, amiben használaton kívül tárolják, az asztal és a kép szélén van, rajta hatágú csillagban a tóra koronája kifejezés olvasható. A tekercs másik oldalán a tóramásoló hagyományos eszközei: a tintatartóban álló kihegyezett lúdtoll látható. ]]></dcterms:description>
    <dcterms:creator><![CDATA[<a href="http://viaf.org/viaf/96008953/#Krestin,_Lazar,_1868-1938" target="_blank" rel="noreferrer noopener">Krestin Lazar</a>]]></dcterms:creator>
    <dcterms:source><![CDATA[<h2><a href="http://milevkepeslap.2kal.hu/hu/kepeslap/K779/">Hungarian Jewish Archives</a></h2>]]></dcterms:source>
    <dcterms:publisher><![CDATA[BKWI ]]></dcterms:publisher>
    <dcterms:date><![CDATA[1910&#039;s]]></dcterms:date>
    <dcterms:rights><![CDATA[<h4><a href="http://www.milev.hu">www.milev.hu</a></h4>]]></dcterms:rights>
    <dcterms:identifier><![CDATA[HU HJA XXIV-K-132]]></dcterms:identifier>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/27461">
    <dcterms:title><![CDATA[Képeslap a férfi-nő viszony alakulásának tréfás ábrázolásával]]></dcterms:title>
    <dcterms:title><![CDATA[Postcard depicting the spouse relationship]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[A képes levelezőlapok elterjedésének időszakában viszonylag hamar megjelentek a zsidó közönséget ellátó kiadók. A képeslapírás fénykorával (1890–1918 k.) nagyjából egy időben jelentős európai zsidó tömegek vándoroltak nyugat felé és az Egyesült Államokba, így a képeslap a kivándoroltak és az otthon maradottak kapcsolattartó eszközeként is elterjedt. A képeslapokon közölt illusztrációk új társadalmi szerepeket mutattak az óhazában maradottaknak. A new yorki Hebrew Publishing Company 96. számú képeslapja a női szerepek tréfás átalakulását mutatja. A divatosan öltözött nők és férfiak kapcsolatának a képeslapon bemutatott három állomása az udvarlás, a menyasszony és vőlegény kapcsolata, valamint a veszekedős házaspár képe. Ez tréfás megfogalmazásban ugyan, de új, szabad választáson és érzelmeken alapuló férfi–nő kapcsolat lehetőségét mutatta a hagyományos közvetített házasságokban élő kelet–európai közösségnek. A képek értelmezését jiddis nyelvű feliratok segítik, s ezek mutatják a képek értelmezésének helyes, azaz a héber és jiddis olvasási iránynak megfelelően jobbról balra történő értelmezését is. ]]></dcterms:description>
    <dcterms:creator><![CDATA[Keller]]></dcterms:creator>
    <dcterms:publisher><![CDATA[Hebrew Publishing Co. ]]></dcterms:publisher>
    <dcterms:date><![CDATA[1910&#039;s ]]></dcterms:date>
    <dcterms:language><![CDATA[YID]]></dcterms:language>
    <dcterms:identifier><![CDATA[K237]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[New York]]></dcterms:coverage>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/27459">
    <dcterms:title><![CDATA[Képeslap ]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[A 19. század végén a diaszpóra asszimiláns művészete helyett az autentikus zsidó művészet megteremtésére törekedett. 1906-ban Jeruzsálemben megalapították a Becalél Akadémiát, mely az európai szecessziós törekvéseket a cionizmus ideológiát egyesítve próbálta megteremteni az új jisuv iparművészetét. A tradicionális zsidó képtilalom miatt legmegfelelőbbnek és a zsidó írásos tradícióval leginkább összeilleszthetőnek a héber betűkből kialakított ornamensek alkalmazását tekintették. Ezzel árhuzamosan dolgozott Magyarországon a szegedi származású Seelenfreund Salamon grafikus, aki szintén a héber betűkből alkotott díszítéseket. Theodor Herzl halálakor (1904) tervezett emlék képeslapja a zsidó tradíció ősi elemeit a korszak legmodernebb stíluselemeivel. A fehér sztélé-sírkövön Herzl héber neve, mellette a héber betűk elemeiből összeállított menóra és növényi inda motívumok. Seelenferund elkötelezett cionista volt, ő tervezte a magyarországi cionista mozgalom kiadványainak egy részét is. Az 1920-as években kivándorolt Tel Avivba, s ott élt egészen 1961-ben bekövetkezett haláláig. ]]></dcterms:description>
    <dcterms:creator><![CDATA[Seelenfreund Salamon ]]></dcterms:creator>
    <dcterms:publisher><![CDATA[Schwarcz Ignác ]]></dcterms:publisher>
    <dcterms:date><![CDATA[1904]]></dcterms:date>
    <dcterms:language><![CDATA[HEB]]></dcterms:language>
    <dcterms:identifier><![CDATA[HU HJA XXIV-H-K1001]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Budapest]]></dcterms:coverage>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/27454">
    <dcterms:title><![CDATA[Megillat Eszlár]]></dcterms:title>
    <dcterms:title><![CDATA[Eszlár Scroll]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[1882. április 1-én <strong>Tiszaeszlár</strong>on eltűnt egy Solymosi Eszter nevű 14 éves cselédlány, és a falubeli zsidókat a lány rituális meggyilkolásával gyanúsították. A nagy vihart kavaró, több mint egy évig húzódó <strong>vérvád-per</strong> a zsidók felmentésével végződött. A vád és a per részleteiről a korabeli sajtó részletesen beszámolt, a zsidók védője, <strong>Eötvös Károly</strong> két kötetes műben írta meg tapasztalatait. A közeli Ricsén élő Natan Liebermann Megilat Eszlár címen, héberül írta le az eseményeket. Műve nyelvi fordulatai, címválasztása a zsinagógákban <strong>Purim</strong>kor felolvasott Eszter könyvére (Megilat Eszter) utalnak, s ezáltal a perzsiai zsidók csodás megmenekülésével állítja párhuzamba az eszlári pert és a vérvád alóli felmentést. A Megilat Eszlár nem történetírói szándékkal született, hanem abba a hagyományba illeszkedik, amely egy-egy zsidó közösség megmenekülésének emlékére helyi purimokat, lokális „szabadulási ünnepeket” alakított ki. A munkácsi Blayer nyomdában kiadott művet a felmentő ítélet és a per lezárásának évfordulóin a környékbeli zsidó közösségek felolvasták.<br /><br /><i>***</i>]]></dcterms:description>
    <dcterms:description><![CDATA[On April 1, 1882 a fourteen year-old girl, Eszter Solymosi disappears in Tiszaeszlár. Local Jews are accused of ritually murdering her. A lengthy blood libel trial followed, eventually resulting in the acquittal of all the accused. The case was widely covered in the press at the time. The defender of the accused Jews, Baron Károly Eötvös wrotea detailed two-volume account of the trial.  At approximately the same time, Natan Liebermann who lived in Ricse wrote a Hebrew language account of the trial, entitled Megillat Eslar. His vocabulary and the title he chose are references to Megillat Esther, or the Book of Esther forming the core of the Jewish festival of Purim, during which it is read aloud in synagogues. The author creates a parallel between the wondrous salvation of the Jewish people and the acquittal of the Jews of Tiszaeszlár in the blood libel trial.  Megillat Eslar is not a historiography; rather it fits into a tradition of holding local Purim festivals to commemorate the sparing of the community from persecution. Megillat Eslar, published by Blayer printers in Munkatsh, was read out in the neighboring communities on the anniversaries of the closing of the trial. ]]></dcterms:description>
    <dcterms:creator><![CDATA[Natan Liebermann ]]></dcterms:creator>
    <dcterms:publisher><![CDATA[Pinhasz Blayer, Munkács ]]></dcterms:publisher>
    <dcterms:date><![CDATA[1883 ]]></dcterms:date>
    <dcterms:identifier><![CDATA[64.2591 ]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Tiszaeszlár]]></dcterms:coverage>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Ricse]]></dcterms:coverage>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Munkács]]></dcterms:coverage>
    <dcterms:provenance><![CDATA[Ismeretlen módon került a gyűjteménybe, eredeti leltári száma: 576]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description></rdf:RDF>
