külső leírás:
A mór-arab részletmotívumokat felhasználó, harmonikus tömegformálású épület főhomlokzatának karakterét az emeleti középrész visszaugratása adja, melynek révén a díszes hármas kapuzat válik domináns elemmé. Ezt jól ellensúlyozza a két szélső rizalit toronyszerű eleme: két-két szamárhátíves ablak, egy-egy ajtó és a szitalaktitdíszes főpárkány fölött emelkedő két-két sarokkupola alkalmazásával. A főhomlokzaton végigfutó, dekoratív vízszintes sávozást jól kiegészíti a nyílászárók záradékát követő, sugaras sávozás. Liliomos, rozettadíszes vörösréz pártázat, a főhomlokzat beugró középrésze felett kiugró oromzati elem a kőtáblákkal, valamint a mögötte emelkedő lanternás kupola teszi teljessé a monumentális, egyben harmonikus épületet. A főhomlokzat beugró főfalát a nagyméretű, karéjos rózsaablak és két nagy ikerablak ékesíti. A "TECHNIKA HÁZA" felirat helyén egykor dekoratív stukkódísz futott végig. Borovszky könyvének XIX. század végi archív fotóján az épületből jobbra egy földszintes ház látható, mely ma már nem áll.
(műemlékem.hu) ]]> Chorin Áron addigra már arról volt ismert, hogy a német területekről lassan beszivárgó új, modernebb gondolatokat követi – ezek egy részével Prágában, Ezékiel Landau jesivájában találkozhatott. Enyhíteni szerette volna a túl szigorú vallási törvényeket, a kecsege fogyasztása mellett engedélyezte volna a szombati vasúti uazást is. Nogah Hacedek című, 1818-ban megjelent művében a szertartások egyszerűsítését követelte: héber helyett német nyelvű imákat és prédikációt valamint orgonahasználatot is engedélyezett volna. Ezeket a korszakban radikálisnak tekintett gondolatait végül tekintélyes magyarországi rabbik kérésére visszavonta.
Chorin azonban nem előidézője, csak követője volt a reformoknak: a modernizálódó világ új problémák elé állította a zsidóságot. A felvilágosodás eszméi és a technikai fejlődés nyomán fellépő új helyzetek és jelenségek egyaránt zsidó vallásjogi válaszokat igényeltek, melyekre a rabbik a zsidó szövegek eltérő értelmezéséből adódóan különböző válaszokat adtak. Chorin a korszakban radikálisan újítóknak számítókat, melyekért egyesek kiátkozták, mások pedig a zászlójukra emelték. Ez a tény rávilágít a magyarországi zsidó közösség egyik legmeghatározóbb jellemzőjére: végzetes megosztottságára. Magyarország olvasztótégelyében egymás mellett éltek a szigorú ortodox szabályokat követők és az akkoriban formálódó reformok hívei; a keleti területeken pedig az askenázi többség mellett jelentős szefárd kisebbség is jelen volt. Ez a polarizáltság fennmaradt, és egyik meghatározójává vált a magyarországi zsidó közösség 19–20. századi történelmének.]]>