]]> ]]> „Lőwy Herman, egy hálás izraelita, keresztyén testvérének, a nagytiszteletű Lang Mihály úrnak, 1838 szerencsétlen árvízi napjaiban a szenvedő emberiség számára ajándékozott jótetteiért”.

A felső perem alatt bibliai idézet áll héberül: „…erőssége a szegénynek a nyomorúságban, oltalom a zivatarban…” (Ézsaiás 25,4). ]]> A polcon álló rimonpár és a bal oldali tóravért a pozsonyi Fridericus Becker alkotása. A 18-19. század fordulóján Magyarországon még éltek a feudális céhes hagyományok, melyek a zsidókat kizárták a céhes iparűzésből. A korabeli Magyarország két legjelentősebb zsidó közösségében, Óbudán és Pozsony-Várteleken földesúri engedéllyel mégiscsak működhettek zsidó ötvösök is, közülük kiemelkedőek a pozsonyi Becker dinasztia tagjai, akiknek számos zsidó szertartási tárgya ismert.]]> A siviti táblákra Mordeháj ben Eliezer megyeri kántor a Zsoltárok, valamint az öt tekercs: Énekek Éneke, Rúth könyve, Siralmak könyve, Prédikátor könyve, Eszter könyve teljes szövegét írta fel apró betűkkel. A második parancsolat figurális ábrázolást tiltó rendelkezéseit sokféle módon próbálták áthidalni a zsidó művészet képviselői. Legjellemzőbbek a mikrográfiás ábrázolások, amikor a szent szövegeket nagyon apró betűkkel írva formákba rendezi az írnok. A mikrográfia a szent szövegek lapszéli magyarázó jegyzeteiből alakult önálló műfajjá, és a 18. századtól jelentek meg zsinagógai vagy otthoni díszként.
A siviti táblát a Múlt és Jövő című zsidó irodalmi és kulturális folyóirat gyöngyösi születésű alapító főszerkesztője, Patai József közvetítésével a gyöngyösi hitközség juttatta el a múzeumba 1914–ben.
]]>