<rdf:RDF xmlns:rdf="http://www.w3.org/1999/02/22-rdf-syntax-ns#" xmlns:dcterms="http://purl.org/dc/terms/">
<rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/37431">
    <dcterms:title><![CDATA[Jiddis női dalosfüzet ]]></dcterms:title>
    <dcterms:date><![CDATA[19. század utolsó harmada ]]></dcterms:date>
    <dcterms:identifier><![CDATA[75.9]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:provenance><![CDATA[1949-1950 körül került a gyűjteménybe két jiddis receptfüzettel (75.28, 75.29) együtt. ]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/37430">
    <dcterms:title><![CDATA[Almemor könyv az Orczy házból ]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[A beteglátogatás kötelezettsége és a zsidó önkormányzatiság középkori eredetű hagyománya hozta létre a beteglátogató egyleteket (bikur holim társaságokat), amelyek gondoskodtak a közösségek betegeiről. Különösen szükséges volt ez az olyan közösségekben, mint a 19. század elejei Pest. Mivel Pest városa nem tűrt meg zsidókat a falai között, ezért a vásárokra érkező kereskedők a városhatárhoz lehető legközelebbi helyen, az Orczy bárók birtokán álló fogadóban béreltek raktárakat, és gondoskodtak a vásárokra érkezők ellátásáról. Ez az épület, az Orczy ház lett a pesti zsidó közösség bölcsője, a „Judenhof”. A hatalmas, három udvaros, kétemeletes házban az 1830-as években 48 lakás 142 szobájában már 284-en laktak, és működött itt 37 raktár, 3 vendéglő, kávéház, mészárszék és fürdő. Itt alakították ki az első két zsinagógát is.  Pest gyorsan fejlődő modern város volt, ahová elsősorban fiatal emberek, fiatal családok költöztek, anélkül a népes családi háttér nélkül, ami a falusi vagy kisvárosi életben még jellemző volt. Ennek pótlására, a zsidó közösségi életben már korábban is létező egyletek és intézmények alapján jól tagolt szociális ellátórendszert alakítottak ki. Ezek egyike volt a beteglátogató (bikur holim) egylet. Az egylet tagjai a zsinagógában is külön közösséget alkottak, ennek emléke a saját előimádkozó imakönyvük 1838-ból. A héber betűk számértékéből számított dátumot a „Teljes felépülést Izrael egész népének” mondat pirossal írt betűinek számértékéből nyerhetjük. A kötet az Orczy ház lebontását követően, 1938-ban került a gyűjteményünkbe. <br />
(TZs)]]></dcterms:description>
    <dcterms:date><![CDATA[1829]]></dcterms:date>
    <dcterms:identifier><![CDATA[2021.67]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Pest ]]></dcterms:coverage>
    <dcterms:provenance><![CDATA[Pesti Izraelita Hitközség ajándéka, 1938. Eredeti leltári száma: 3166]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/37428">
    <dcterms:title><![CDATA[Utazó levél Szalczer Ignác részére ]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[1831 július 12-én a pápai Szalczer Ignácz 28 éves vékony termetű fűszerkereskedő zsidó útlevelet kért, hogy Pápáról „Isten kegyelmébül egészséges Helyből, ahol sem Cholera, sem más dögletes s ragadós nyavalya nincsen” Óbudára utazhasson „fogadott kocsin”, felesége „visszahozása végett”. Szalczer Ignác végül július 17-én, vasárnap kelt útra, és az útjába eső valamennyi település járványügyi főfelelőse bejegyezte, hogy ott volt. Még vasárnap eljutott az „epemirigytül mentes” Veszprémbe, Ösküre, Várpalotára, és hétfőn, 18-án megérkezett Székesfehérvárra. Áthaladt Pákozdon, Tétényben és Budán is. Abban az évben 19-én volt a Tisa beAv-i böjtnap, aznap nem utazott, és 20-án már újra Székesfehérváron volt, vagy voltak immár a feleségével együtt. ]]></dcterms:description>
    <dcterms:date><![CDATA[1831-07-12 ]]></dcterms:date>
    <dcterms:identifier><![CDATA[2021.63]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Veszprém ]]></dcterms:coverage>
    <dcterms:provenance><![CDATA[Sós Endre ajándéka, 1943. Eredeti leltári száma: 3736]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/37380">
    <dcterms:title><![CDATA[Gyászemlék album József nádor halálakor]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[József nádor halálakor készített gyász-emlékalbum. <br />
Benne: orvosi jelentések a nádor állapotáról<br />
a gyászünnepély menete<br />
beszédek (benne: Kossuth Lajos, Schwab Löw és Löw Lipót is!)  ]]></dcterms:description>
    <dcterms:date><![CDATA[1847-01-13]]></dcterms:date>
    <dcterms:identifier><![CDATA[85.59]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Pest]]></dcterms:coverage>
    <dcterms:provenance><![CDATA[Löw Immánuel ajándéka, 1932. Eredeti leltári száma: 2068. <br />
Benne: <br />
&quot;Löw Lipót példánya a szegedi árvíz által kissé megrongálva, néném özv. Breitner Sámuelné Löw Rebeka hagyatékából küldöm a pesti Zsidó Múzeumnak, mert Schwab Löw pesti főrabbi emlékbeszéde is benne van az emlékkönyvben. Szeged, 1932. január 4. Löw Immánuel&quot;]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/36796">
    <dcterms:title><![CDATA[Ber Nikolau rabbiszerződése]]></dcterms:title>
    <dcterms:date><![CDATA[1833]]></dcterms:date>
    <dcterms:identifier><![CDATA[64.1672]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Liptószentmiklós]]></dcterms:coverage>
    <dcterms:provenance><![CDATA[Kohlbach Bertalan ajándéka, 1910. Eredeti leltári száma: 6]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/36768">
    <dcterms:title><![CDATA[Derecskei hitközség jegyzőkönyve ]]></dcterms:title>
    <dcterms:date><![CDATA[1857]]></dcterms:date>
    <dcterms:identifier><![CDATA[91.39]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Derecske]]></dcterms:coverage>
    <dcterms:provenance><![CDATA[Ajándék, 1951. január 4. Eredeti leltári száma: 4411]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/36685">
    <dcterms:title><![CDATA[Pesti Chevra Kadisa Gmilut Haszadim egylet jegyzőkönyve ]]></dcterms:title>
    <dcterms:date><![CDATA[1800]]></dcterms:date>
    <dcterms:identifier><![CDATA[64.1086]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Pest]]></dcterms:coverage>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/36652">
    <dcterms:title><![CDATA[Móhel könyv]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[Kézírásos]]></dcterms:description>
    <dcterms:identifier><![CDATA[71.134]]></dcterms:identifier>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/36611">
    <dcterms:title><![CDATA[Címerrajz ]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[A felpéci Keppich család címerének rajza - keretezve]]></dcterms:description>
    <dcterms:identifier><![CDATA[ 79.48]]></dcterms:identifier>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/36578">
    <dcterms:title><![CDATA[Köszönőlevél ]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[A holokausztot követően munkaszolgálatból, deportálásból Magyarországra visszatérő vallásos zsidók néhány év alatt újra az ábrahámi kérdéssel szembesültek: a szülőföldhöz ragaszkodjanak jobban, vagy az Örökkévalónak tetsző élethez? A szülőföldhöz rettenetes emlékek: a megbélyegzés, kirekesztés, gettósítás és deportálás emlékei fűződtek, ugyanakkor az egyre keményedő ateista diktatúra nem sok kiutat hagyott. Egy visszaemlékezésből ismerjük a stratégiát: “De mire hazajöttem, ő már megígérte, hogy elmegy Pápáról Szombathelyre, mert nagyobb hitközség volt, meg azt is látta, hogy a kommunizmus alatt ő nem tud vallási életet élni, tehát úgy közelebb volt Ausztriához, hogy aztán disszidálni tudjon. (...) Elment Szombathelyre, onnan disszidált.”  Sokan gondolkoztak a pápai Grünvald József rabbihoz hasonlóan, Szombathelyre mentek, ahonnan közel volt a határ, és a helyi ortodox közösségben találhattak segítőket. „Wosner Gyula sokaknak segített a szökésben, nagyszerű személyes kapcsolatai voltak, és biztos anyagilag sem járt rosszul.”  Nem mindenkinek sikerült, ezért a szombathelyi börtönben jelentős számú vallásos zsidót tartottak fogva, akiket illegális határátlépés (vagy annak kísérlete) miatt tartóztattak le. A szombathelyi rabbi, Horowitz József amennyit tudott, segített nekik: kóser élelmezéssel, lelki táplálékkal. A rabbi betegsége idején, 1949 novemberében börtönben lévő hívei szép levélben kívántak neki gyors felépülést.  <br />
(TZs) ]]></dcterms:description>
    <dcterms:date><![CDATA[1949-11-26]]></dcterms:date>
    <dcterms:identifier><![CDATA[2020.17]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Szombathely ]]></dcterms:coverage>
</rdf:Description></rdf:RDF>
