a 18. századra tehető, amikor a herceg Esterházy család védelme alatt pezsgő közösségi és szellemi életet élhettek. A hét község vezető közössége Kismarton (ma: Eisenstadt) volt. Itt a földesúrral kötött szerződés (Schutzbrief) értelmében a zsidók külön utcákban lakhattak, zsinagógát építhettek, rabbit tarthattak, kiépíthették a közösség fenntartásához szükséges intézményrendszert, és belső ügyeikben bíráskodási joguk volt. Utcáikat szombatra lánccal lezárhatták, amely még ma is látható a zsidónegyed kapujának közelében. A közösség egyik leghíresebb rabbija Samson Wertheimer egy időben országos főrabbi is volt. 1732-ben a herceg szépen faragott bírói pálcával ajándékozta meg a zsidó bírót, amelyet a hitközség a zsidó közösségi autonómia szimbólumaként megőrzött. A pálca 1935-ben a múzeum korábbi munkatársa, a kismartoni születésű Fürst Aladár révén került a Zsidó Múzeum gyűjteményébe.]]>