A kabai hitközség 1862-ben induló jegyzőkönyve kalligrafikus rajzokkal és színes festésszel díszített. Feltehetően az 1910es években újabb, elsősorban zsinagógai neveket tartalmazó oldalakkal egészítették ki, amiket egy korábbi restaurálás során össze-vissza, az eredeti sorrendet felborítva kötöttek újra. Az erősen elsavasodott lapokat az NKA 3511/03777 számú pályázati támogatásának felhasználásával az Ars Alba Restaurátor Bt (Fehrentheil Henriette, Kollár Zsuzsa) restaurálta 2014-ben.
Az 1820-as évekre a pesti zsidó közösség már kiépítette szervezetét, mely a sokféle joghátrányban élő közösség életét szabályozta és igazgatta. A zsidó község életére vonatkozó döntéseket az elöljáróság hozta, melyben a korszak legtekintélyesebb – azaz legtanultabb és/vagy leggazdagabb - tagjai foglaltak helyet. Hetente üléseztek, és döntéseik eredményét jegyzőkönyvekben rögzítették. A jegyzőkönyveket eleinte még héber betűkkel írták, majd fokozatosan áttértek a gótbetűs német, majd a latin betűs magyar szövegezésre. Az 1828-ban kezdett jegyzőkönyvet két példányban vezették, melyek szóról szóra megegyeznek egymással, eltérés csupán írásmódjukban van: az egyik kötetet héber betűkkel, a másikat már gót betűkkel, mindkettőt németül, a német helyesírás korabeli szabályait betartva. Feltehetően ebben az időpontban a még csak héberül, illetve a már németül is író-olvasó elöljárók nagyjából kiegyenlítetten voltak jelen az elöljáróságban, ezért volt szükség a párhuzamos jegyzőkönyvezésre. A kötetek címlapja még héber, melyen a pirossal kiemelt betűk számértéke adja a dátumot. A címet a korszak biedermeier divatjának megfelelő, de a népművészet virágaira is emlékeztető rózsaág keretezi.
