Hevra kadisa jegyzőkönyve
A hevra kadisák a magyarországi zsidó közösségek legrégibb és legtekintélyesebb intézményei voltak. Elsődleges feladatuk a halottak rituális eltemetése és a temető fenntartása volt, majd kiterjedt szociális ellátó–rendszert hoztak létre. A hevrák tagnyilvántartásuk, szabályzatuk, valamint az események rögzítésére díszesen írt és illusztrált hevrakönyveket készíttettek. Mivel a hevrákba csak istenfélő, szigorúan vallásos tagokat vettek fel, a hevrakönyvek rendszerint míves héberséggel, a zsidó szent szövegek gyakori idézésével készültek. Mivel a héber betűknek számértéke is van, a számokat is a 22 jel alkalmazásával írják le. A várpalotai hevrakönyvben a dátumot az egyesület profiljának megfelelő, halottakkal kapcsolatos bibliai idézet (Dániel 12:2) megjelölt betűinek összeadásával kapjuk meg. A gazdagon illusztrált címlapon a bűnbeesés jelentét láthatjuk, szimmetrikusan ismétlődő jelentben Éva az almával áll a tudás fája alatt, míg a kígyó a cím egyik szavát fonja körbe. Az alsó részen ábrázolt oroszlán a könyvet író Mose Wolf (oroszlán) Freudenbergre, míg a szarvas a hevra elöljárójára, Avraham Hirs (szarvas) Schwarczra utal.
<p>Mose Wolf Freudenberg</p>
1837
64.1073
<p><a href="https://maps.google.com/maps?q=V%C3%A1rpalota&hl=hu&ie=UTF8&sll=47.529974,21.639357&sspn=0.27632,0.617294&t=h&hnear=V%C3%A1rpalota,+Magyarorsz%C3%A1g&z=12">Várpalota </a></p>
A bajai tűzvész emlékkönyve
Az 1840. május 1-i tűzvész leírása és a károk enyhítésére gyűjtött adományok jegyzéke.
Belekötött rézmetszettel a tűzvészről:
rajzolta: Mayer F. Pesten,
Schmidt János (Pest) litográfiája
Bajai zsidó hitközség
Mayer F.
Schmidt János
1845
2018.35
<a href="https://goo.gl/maps/FFwTxrj4nnURY8h1A" target="_blank" rel="noreferrer noopener">Baja</a>
Hevra Kadisa jegyzőkönyve, Jánoshalma
A 18. században kiépülő magyarországi zsidó községek számtalan jóléti intézményt tartottak fenn. Legelterjedtebbek a hevrá kádisák voltak, melyek elsődleges feladata a halottak rituális eltemetése és a temetők fenntartása volt. A temetkezések költségeit és a betegek, árvák, özvegyek segélyezését a közösség valamennyi tagjától begyűjtött adományokból, a cedákából fedezték. A hevrá kádisák a helyi alapszabályokat, a tagok névlistáit és a könyvelést általában díszesen kimunkált jegyzőkönyvben, görög eredetű héber szóval pinkászban vezették. A jánoshalmi hevrá kádisá jegyzőkönyvének címlapja a 18–19 századi héber könyvek jellegzetes kapuzatos díszítésével készült, melynek kapumezőjében olvasható a jegyzőkönyv címe, mely a településnevet a helyben használt változatban, Jankovácként rögzíti. A címlap alsó harmadának festett temetési jelenetén láthatjuk, hogy a hevrá kádisá tagjai vállukon viszik a halottat a temetőbe, előttük imatáblát tartó férfi. Az ábrázolás emléke annak a régi, a modernizálódó államok közegészségügyi rendszabályaival megszüntetett gyakorlatnak, amikor koporsó nélkül, egyszerű deszkára fektetve temették el a halottakat.
Fleisch Aszód
1802
64.1072
Jánoshalma
Óbudai halotti emlékkönyv
ספר הזכרות נשמות
illusztráció: Joh. Tallner
1834
64.1061
<a href="https://goo.gl/maps/4c391ZpCxukrEwMv7" target="_blank" rel="noreferrer noopener">Óbuda, Újlak</a>
Hevra Kadisa jegyzőkönyve (pinkasz) / Chevra Kadisha Pinqas
A nagykanizsai hevra kadisa 1769 és 1793 között vezetett jegyzőkönyvébe ezek mellett bemásolták a halottak eltakarításával foglalkozó kortárs művek egy részét is. A széfer hasszidim című mű pokolról szóló traktátusának szövegét tíz, a halott körüli szolgálatokat és a bűnös lélek megtisztulását ábrázoló figurális ábrázolás egészíti ki. A rajzok élethűen ábrázolják a tizennyolcadik század végének magyarországi zsidó viseletét csakúgy, mint a kortárs elképzeléseket a pokolról, az angyalokról, vagy akár a tisztító tűzről. A figurális jelenetek mellett a kötet mind a kétszázkilencvenkilenc lapjának széle gazdagon díszített. Az illusztrációkat a kaboldi Jicchak Eizik készítette, akinek több nyugat-magyarországi illusztrált kötete ismert.
Jicchak Eisik Kabold
1769/1793
64.1067
Nagykanizsa
Sírhelynyilvántartás, Pest
Moritz Braun, szépírástanár, Pest (címlap)
Mordeháj Pollák szófer (listák, tartalom)
1853
64.1085
<a href="https://goo.gl/maps/6PXZTtGisSTxeKst6" target="_blank" rel="noreferrer noopener">Pest</a>
Óbudai Chevra Kadisa tagnyilvántartása
díszes, ezüst veretes bőr kötésben előre nyomtatott lapokon a tagok névlistája
Óbudai Chevra Kadisa
1903
77.157
<a href="https://goo.gl/maps/4c391ZpCxukrEwMv7" target="_blank" rel="noreferrer noopener">Óbuda</a>
Cedaka nyilvántartás
Shmuel Dov Reicheles
1838
71.240
<a href="https://goo.gl/maps/4WYcPoYRRdQ4LraK8" target="_blank" rel="noreferrer noopener">Irsa</a>
Adomány nyilvántartó könyv
A zsidó közösségekben alapvető érték az önkéntes jótékonyság és a jótékony célú adomány, a cedáká. Az emancipáció előtti korszakban, a hátrányos jogi helyzetben lévő közösségekben a különféle jótékonysági egyletek biztosították a zsidó közösségek szegényebb, társadalmilag hátrányos helyzetű tagjainak ellátását. A kiterjedt szociális hálónak mindenki részese volt: a vagyonosabbak adományokkal támogatták a szegényeket és a segítő egyleteket, a rászorultak pedig ezek segítségével kerülhettek jobb helyzetbe. A tizennyolcadik században már létező, 1809-ben zsinagógát is építő irsai zsidó közösségben 1823-ból maradt fenn az első adomány nyilvántartó könyv. A nagy alakú füzet címlapján szív alakú papírrátétben olvashatjuk a dokumentum címét, a rátét alatt pedig megfestett papírdarabokból összeállított kétfejű sas alakja látszik. A kötet első oldalán a Szentély két oszlopára, Jákinra és Boázra emlékeztető oszlopokból hal-farkú, sas-csőrű, kígyószerű lények nőnek ki, köztük pedig kerek gránátalma motívum. A kötetben közel egy évtizedig vezették az adományokkal kapcsolatos feljegyzéseket, a következő kötet 1832.ben indul.
1823
HU HJA
71.172
<a href="https://maps.google.com/maps?q=Albertirsa&hl=hu&ie=UTF8&sll=47.548207,18.718488&sspn=0.158736,0.363579&t=h&hnear=Albertirsa,+Magyarorsz%C3%A1g&z=12">Irsa</a>
Pesti hitközség jegyzőkönyvei, 1828
Minute book of the Jewish Community in Pest, 1828
Az 1820-as évekre a pesti zsidó közösség már kiépítette szervezetét, mely a sokféle joghátrányban élő közösség életét szabályozta és igazgatta. A zsidó község életére vonatkozó döntéseket az elöljáróság hozta, melyben a korszak legtekintélyesebb – azaz legtanultabb és/vagy leggazdagabb - tagjai foglaltak helyet. Hetente üléseztek, és döntéseik eredményét jegyzőkönyvekben rögzítették. A jegyzőkönyveket eleinte még héber betűkkel írták, majd fokozatosan áttértek a gótbetűs német, majd a latin betűs magyar szövegezésre. Az 1828-ban kezdett jegyzőkönyvet két példányban vezették, melyek szóról szóra megegyeznek egymással, eltérés csupán írásmódjukban van: az egyik kötetet héber betűkkel, a másikat már gót betűkkel, mindkettőt németül, a német helyesírás korabeli szabályait betartva. Feltehetően ebben az időpontban a még csak héberül, illetve a már németül is író-olvasó elöljárók nagyjából kiegyenlítetten voltak jelen az elöljáróságban, ezért volt szükség a párhuzamos jegyzőkönyvezésre. A kötetek címlapja még héber, melyen a pirossal kiemelt betűk számértéke adja a dátumot. A címet a korszak biedermeier divatjának megfelelő, de a népművészet virágaira is emlékeztető rózsaág keretezi.
1828
HU HJA I-2-4a (90.63)
HU HJA I-2-4b (90-64)
<a href="https://maps.google.com/maps?q=Budapest,+Kir%C3%A1ly+utca&hl=hu&ie=UTF8&ll=47.495603,19.056773&spn=0.019862,0.045447&sll=48.146239,17.107262&sspn=0.313832,0.727158&t=h&hq=Kir%C3%A1ly+utca&hnear=Budapest,+Magyarorsz%C3%A1g&z=15">Pest</a>