A 18. században kiépülő magyarországi zsidó községek számtalan jóléti intézményt tartottak fenn. Legelterjedtebbek a hevrá kádisák voltak, melyek elsődleges feladata a halottak rituális eltemetése és a temetők fenntartása volt. A temetkezések költségeit és a betegek, árvák, özvegyek segélyezését a közösség valamennyi tagjától begyűjtött adományokból, a cedákából fedezték. A hevrá kádisák a helyi alapszabályokat, a tagok névlistáit és a könyvelést általában díszesen kimunkált jegyzőkönyvben, görög eredetű héber szóval pinkászban vezették. A jánoshalmi hevrá kádisá jegyzőkönyvének címlapja a 18–19 századi héber könyvek jellegzetes kapuzatos díszítésével készült, melynek kapumezőjében olvasható a jegyzőkönyv címe, mely a településnevet a helyben használt változatban, Jankovácként rögzíti. A címlap alsó harmadának festett temetési jelenetén láthatjuk, hogy a hevrá kádisá tagjai vállukon viszik a halottat a temetőbe, előttük imatáblát tartó férfi. Az ábrázolás emléke annak a régi, a modernizálódó államok közegészségügyi rendszabályaival megszüntetett gyakorlatnak, amikor koporsó nélkül, egyszerű deszkára fektetve temették el a halottakat.
Coverage
Jánoshalma
Date
1802
Provenance
Schmelzer Salamon ajándéka, 1950 eredeti leltári száma: 4629 Köszönőlevél
Original Format
ink on paper, 38,5 x 25 cm
Elhelyezés
Látványraktár,
Állandó kiállítás
Bibliography
Benoschofsky Ilona, Scheiber Sándor: A Budapesti Zsidó Múzeum. Budapest: Corvina, 1985. 218
Kriza Ildikó, szerk.: A hagyomány kötelékében. Tanulmányok a magyarországi zsidó folklór köréből. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1990. ill. fedél/csonkolt
Toronyi Zsuzsanna: Héber betűk. Dokumentumok a Magyar Zsidó Levéltárból. Budapest: Magyar Zsidó Levéltár, 2012. 17