Tórapólya

A tórapólya a Mózes öt könyvének szövegét tartalmazó tóratekercs pergamenjének rögzítésére szolgál. A hagyományos gyakorlat szerint az újszülött fiúgyermekek körülmetélésekor használt pólyáját négy részre szabták és hosszú csíkká varrták össze, majd kihímezték és a zsinagógának adományozták. A tórapólyák szövege kisebb eltérésektől eltekintve azonos: N., a tiszteletreméltó NN fia szerencsés csillagzat alatt született a hét napján, nap – hó–év. Az Örökkévaló növelje fel a Tórához, a huppához és a jó tettek végrehajtásához, amen, szela. A tórapólyák használata a francia és német területeken a legelterjedtebb, Magyarországra csak a délnémet és morva területekről bevándorlók hozták magukkal. A 18. századi „wimpel” a díszített tórapólyák szép példánya. A betűket feltehetően gyakorlott szófer rajzolta elő, majd a hímző a virágokkal, növényi indákkal, geometrikus formákkal és a betűk fölé helyezett koronákkal díszítette a betűket. A gyakorlatnak megfelelően a Tórát és a huppát (esküvői sátor) szimbolikusan is megjeleníti a szöveg. A Tórát kinyitott tóratekerccsel, melyen a hímzett felirat: Mózes tórája az igazság, a huppát pedig két oszlopra helyezett baldahin alá hímzett Mazal Tov (jó szerencsét!) és kisebb betűs menyasszony és vőlegény feliratokkal. Az esküvői sátor rajza mellé a huppák hagyományos feliratát hímezték: „Vígság hangja és öröm hangja, vőlegény hangja és menyasszony hangja.” (Jeremiás 33:11)