Sírkő menóra motívummal

3. századi zsidó sírkő Esztergomból

A képen látható sírkő a múzeum legrégebbi darabja.  

Az időszámításunk szerinti harmadik században készült sírkő a 19. század utolsó évtizedében került elő a Duna esztergomi szakaszán. Megtalálása után az esztergomi érseki palota udvarára került több más ókori emlékkel együtt.  A kő annak a korszaknak az emlékét őrzi, amikor Magyarország Dunától nyugatra eső területei Pannónia provincia néven a Római Birodalomhoz tartoztak.

A puha mészkőből faragott kő felirata szerint Juda apának és Kassia anyának állít emléket. A görög nyelvű felirat nevei, és a felirat fölött látható menóra motívum arra utalnak, hogy a síremlék zsidó halottak emlékét őrzi, akik a harmadik században Pannónia provincia egyik kolóniájának területén éltek.  A menóra motívum a jeruzsálemi Szentély nagy arany menórájára emlékeztet. A Szentélyt Titus seregei időszámításunk szerint 70-ben lerombolták, s a berendezési tárgyakat – köztük a menórát – Rómába hurcolták.  Jeruzsálemet elfoglalták, s a zsidó nép ezek után szétszóródott a római és a szomszédos perzsa birodalom területén. A közösségek mindenhol őrizték a közös eredet, s a közös kultusz emlékeit.  Ekkor lett a legelterjedtebb zsidó szimbólum a menóra, melyet számos katakomba, zsinagóga-mozaik és sírkő ábrázolásai között megtalálunk. A csak majd évszázadokkal később lezárt Talmud szövege szerint a menóra lángjai a középső láng felé hajolnak. Sírkövünk ábrázolása még nem ezt a gyakorlatot követi, hanem a lángok éppen ellenkezően, széttartóan égnek.

 

Sírkő menóra motívummal