Hanukka

Hanukka felavatást, a jeruzsálemi Szentély újraavatását és újraszentelését jelenti, de megünneplését – a zsidó ünnepek nagy részétől eltérően – nem a Tóra parancsolja meg, a Talmudban olvasható rabbinikus határozat.

Az ünnep eredete az időszámításunk előtti 169 és 166 között megvívott makkabeus szabadságharc történetéhez vezet vissza, amikor a hellenizmus erőszakos terjesztése miatt a zsidó szellemi és vallási életet háttérbe szorították, a Szentélyben pogány kultuszoknak áldoztak.

Az ünnep nem a végül győzedelmesen megvívott szabadságharc politikai tartalmára utal, hanem arra az isteni csodára, amely a jeruzsálemi szentély újraavatásával kapcsolatban volt tapasztalható.  A megszentségtelenített Szentélyben az egy napra elegendő rituálisan tiszta olívaolaj nyolc napig égett, addig, amíg az új olajat elkészíthették.  Ennek a csodának az évfordulóján határozták el a rabbik, hogy minden évben, nyolc napon át meggyújtott fényekkel kell emlékezni a Szentély újraavatására, a zsidó szellemi élet megmenekülésére.

A Talmud Sabat traktátusában olvashatjuk, hogy a babilóniai rabbik megvitatták a hanukkai fények meggyújtásának szabályait, melyek szerint: az ünnep nyolc napján naponta eggyel több lángot kell meggyújtani, a lángoknak egy szinten kell lenniük, nem lehet köztük hierarchia és segédlángról kell őket meggyújtani.  A szabályokat a meggyújtásnál mondott szövegbe is belefoglalták. Kezdetben pad alakban egymás mellé helyezett olajmécseseket használtak, és csak a 17. században jelent meg az álló, gyertyával is használható forma.