Fürst Aladár

(Kismarton, 1877. február 1. – Tel Aviv, 1950. november ?)

Tanár, a budapesti egyetemen avatták bölcsészdoktorrá, majd 19 éven keresztül Székesfehérváron tanított. A múzeum alapítását követően, az Egyenlőségben és a Múlt és Jövőben megjelent cikkek hatására javasolta, hogy a Múlt és Jövő intézzen felhívást a zsidó községekhez és a közönséghez, hogy küldjék be a lapnak azoknak a zsidó kultúrtörténeti értékkel bíró tárgyaknak fényképét és leírását, melyek birtokukban vannak. 1915-ben ugyancsak a Múlt és Jövőben közzétett levelében javasolta regionális zsidó gyűjtemények szervezését. A múzeumi munkában 1917-től vett részt, ebben az évben tanártársával, Grünvald Fülöppel együtt mentették meg a leégett gyöngyösi zsinagóga romjai között megtalált értékeket. A múzeum költözését és újjászervezését követően, 1932-től aktívan részt vett a múzeum kiállításának berendezésében. 1935-ben egyik rendezője volt a múzeum kongresszusi kiállításának. 1937-ben Grünvalddal elkészítették a múzeum új katalógusát, amely a zsidó régiségek elméleti összefoglalását is tartalmazta, s ugyenebben az évben – szintén Grünvalddal – rendezték a múzeum levéltári anyagát is. Fürst Aladár 1940-ben kivándorolt Palesztinába, és ott élt egészen 1950-ben bekövetkezett haláláig. Fürst kismartoni születésű lévén, publikált a kismartoni Wolf-múzeumról, a kismartoni Judengasse történetéről. 1935-ben megszerezte a gyűjteménynek a nagymartoni schulklopfer imára hívó kalapácsát, az előimádkozó barettjét, valamint a kismartoni zsidó bíró bírói pálcáját. 

 

Ajándékai a gyűjteményben: