Bár az ősi keleti hitből átvett csillagjegyek ábrázolását a zsidóság az ókortól kezdve használta, később a Misna (szóbeli tan) ezt kifejezetten tiltotta. Ezért a keresztények által közkedvelten használt csillagképek megfestése az itáliai ketubákon a környezethez való asszimilációt jelenti ebben az időben. A különbség csupán annyi, hogy amíg a keresztény ábrázolásokban a sorrend az óramutató járásával megegyező irányban halad, balról jobbra, addig a zsidó művészetben azzal ellentétes irányú a sorrend. Néhány esetben a csillagok pusztán formális csoportokat képeznek. Ezekhez a csoportokhoz kapcsolódik a négy évszak ábrázolása is, amely szintén megjelenik már az ókorban.
A felső rész a paradicsomot ábrázolja hasonló virágokkal és fákkal, középen Ádám és Éva a tudás fája mellett áll. Felettük két angyal üres címerpajzsot tart.

A vőlegény Samuel Chai ben Mordechai Halevi, a menyasszony Esther bat Mose Sinaj.]]>
]]>